Úgy elszaladt ez a nyár, el sem hiszem, hogy már az augusztus 20-ai tűzijátékot lövik. Én még megyek egy napra Horvátországba, és F-el még Balatonozunk, úgyhogy nekem kicsit tovább tart a vakáció, mint akinek a tanév miatt már őszi teendőkön kell törnie a fejét, de azért csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt az elmúlt három hónap.
A húgomékkal idén is adtunk a csajos nyaralásnak, kempingeztünk Balatonszemesen egy hétig. Nagyon büszke vagyok: magamra is, mert autóval mentünk, vezettem át a fél országon, és a húgomra is, mert nyolc hónapos terhesen vágott ebbe a kalandba. Mielőtt valaki rám küldi a családvédelmiseket, elmondom, hogy nem én kényszerítettem, ő akart kempingezni, és ugyan ki mert ellenkezni egy hormonoktól megvadult kismamával?
A csajos buliba egy férfi szállt be, a bolyhos. Ő volt az egyetlen hímnemű, akit hajlandók voltunk elviselni. Ő pedig sosem ellenkezik, mindig az a jó neki, ami nekünk is, így aztán rohadt jól szórakoztunk együtt.
Pedig az elején voltak gondok. A keresztlányommal kicsit elszaladt a ló, az apai szigor hiányát és a lazaságot úgy értelmezte, hogy a világon mindent felvásároltathat, és úgy beszélhet velünk, mintha a ...-ból rántott volna elő minket. Érkezés után egy csúnya hisztit vágott le, mire az anyja kiengedte a sárkányt, de úgy, hogy a környező sátrak lakói kiültek a kempingszékeikbe, hogy le ne maradjanak a show-ról. Aki még nem hallotta egy kiskamasz és egy kismama szájkaratéját, az ezt el sem tudja képzelni. Az egyik epizód az volt, amikor a gyerek bement a sátorba, és tutulva bőgött, hogy senkit sem érdekel, hogy ő mit szeretne, miközben az anyja a sátor előtt ordítva sorolta, hogy mennyi mindent megvett/megtett a büdös/tetves/pofátlan kölykének/kölykéért. Én az elején próbáltam csitítani őket, aztán már csak visítva röhögtem az egyik bokor mögött.
Másnap reggel aztán mindenkitől elénézést kértünk, és élveztük a napsütést, a vizet, pizzát, hekket, palacsintát ettünk és eszméletlen mennyiségű limonádét ittunk egy Balaton parti teraszon.
