Nagybörzsönyi kirándulás

Vége  a szabadságnak, holnap mehetünk a gyárba, úgyhogy az utolsó napon Nagybörzsöny felé vettük az irányt, és kipróbáltuk a kisvasutat. Azt hiszem, többet kell erdőbe járnom. Ez a vidék pedig hihetetlenül szép. És hihetetlenül szegény. Gyönyörű házak, mintha Mikszáth történeteiben járkálna az ember. De sajnos Mikszáth idejében is újították fel ezeket a házakat utoljára, kidől-bedől minden második. Ennek azért annyi előnye van, hogy alig találkozik turistákkal az ember, itt aztán valóban el lehet lazulni.

Visszarázódás

Régen jártam erre, bedarált a húgom válása. Beszéltem ügyvédekkel, írtam beadványokat, szaladgáltam, egyeztettem. Közben lakáshitelt vettünk fel, majd felszabadult a lakásunk, festőt és parkettást kerestem, csomagoltam be, fuvarost hajkurásztam, kicsomagoltam, vagyis inkább kicsomagolunk, mert egy hónapja már dobozok között élünk. 

Elvileg kedden hozza az IKEA a nappaliba a bútort, így lassan a helyére kerül minden. Vagy nem, és akkor dobozok között éljük le az életünket. 

Ezen a hévégén elengedtem a nyarat. Mondjuk ez egy kicsit nagyképű mondat volt, ugyanis a nyár búcsúzóul éppen egy tájfunnal szétbarmolja a loggián a virágaimat. De tekintsünk el ettől, tárt karokkal várom az őszt.

Azért remélem, nem 5 fokkal és szakadó esővel érkezik, ha már így fogadom, lehetne kedvesebb, mint az éppen lelépő nyár...