Grrrrrrr

Néha komolyan elgondolkodom azon, hogyan is lehetne úgy élni, hogy ne kelljen emberekkel találkozni, beszélgetni, egyezkedni.

 

Egy fotós tanfolyamot hirdetett, én pedig jelentkeztem. Az ígérte, hogy az én gépemmel fotózhatok, azzal foglalkozunk, amivel én szeretnék. Tehát például nem kell órákig kiselőadást hallgatnom a riportfotózásról, ha sose az életben nem akarok riportfotókat készíteni. Mielőtt befizettem a tanfolyam árát, email-en megírtam neki, hogy pontosan milyen fényképezőgépem van. Azt írta vissza, hogy szuper.

 

Ma volt a második találkozásunk, fél óráig magyarázott a portréfotózásról, ami engem még a riportfotózásnál is kevésbé érdekel, majd közölte, hogy az én gépemmel nem lehet olyan témákat fotózni, amilyenek engem érdekelnek, ezért kellene nekem egy másik gép. Persze, neked meg mindjárt kell egy másik szív, mert a tiédet kitépem, gondoltam magamban, de csak annyit mondtam, hogy fél éves a gépem, a tanfolyam előtt jeleztem, hogy ilyen gépem van, nem veszek új gépet, úgyhogy törje a fejét, hogyan hozzuk ki ebből a masinából a legjobbat.

 

Azon gondolkodtam, lehet, hogy ez a fotós nem tud olvasni, csak valaki leírta neki egy cetlire azt a szót, hogy szuper, és azt másolgatja az email-ekbe?

Gondoskodás

Ma este annyira el voltam keseredve, hogy kint zokogtam a wc-n. Poszttraumás stressz, ha kicsit tisztul a kép, talán mesélek róla. Szóval vígan, (na jó, nem annyira vígan) bömböltem bent, amikor motoszkálást hallottam a wc elől. 

A bolyhos meghallotta, hogy valami nincs rendben, kijött a szobából, és odaült a wc ajtaja elé, hogy őrizzen, amíg itatom az egereket. Annyira meghatódtam, hogy ez a kiskutya így vigyáz rám, hogy még jobban bőgtem. De már befejeztem, és most itt a kanapén vakargatom a bolyhos hasát, hogy egy kicsit megháláljam, hogy ennyire szeret engem.

Munkahely és szex

Az FB-n ma bejelölt két férfi is, akiket holtbiztos, hogy nem ismerek. Nem vagyok egy facebook guru, nem is nagyon érdekel, hogy ki hány bolyhoskiscicás vagy cukikisbabás fotót oszt meg naponta, úgyhogy gondoltam, kifaggatom a fiúkat a munkahelyemen, mert ők aztán minden mozdulatukat dokumentálják a neten. 

Én: Miért jelölnek be engem ismeretlen férfiak a facebukkon?

Fiúk: Szexért. 

Én: Hogyan lenne már szex abból, hogy valaki bejelöl egy nőt, akit még sosem látott?

Fiúk: Könnyen.

Én: De ezek tök öreg pasik. Biztos, hogy nem fogok ilyen vén hülyékkel szexelni.

Fiúk: És ha fiatal jelöl be?

Ennél a pontnál inkább kimentem a teraszra, és ettem egy csokit. Úgy látszik, a pasik már érzik a tavaszt.

Kankalin

Vajon a Jóisten tudja, milyen nagy örömet szerez, amikor ilyen gyönyörű virágot teremt? Remélem, igen. Engem ez a narancsos-rózsaszínes kis kankalin feltöltött energiával.

Velencei karnevál

Volt néhány kívánságom erre az évre, az egyik az, hogy jussak el Olaszországba. Ez már most teljesült is, úgyhogy csak így tovább!

Találtam egy jó buszos utat, és mivel a hugicám már nagyon régóta vágyik arra, hogy lássa a karnevált, elhívtam magammal. (Jó én is vágytam rá, hogy újra lássam, de mégis csak jobb fejnek tűnök, ha játszom az önfeláldozót.)

Szikrázóan sütött a nap, bejártuk a gyönyörű várost, fotózkodtunk a maskarásokkal.

Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, csak ketten voltunk, nem volt morgolódás, hogy miért kell megnézni minden egyes álarcot az árusnál, hol lehet végre kávét kapni, se nyavikolás, hogy fáradtvagyok, kérekfagyit, menjünkmár, üljünkle, vegyünkmégegykacatot.

Persze, mivel két éjszakát a buszon töltöttünk, most úgy érzem magam, mint akin átment néhányszor egy úthenger, de megérte.