Néha komolyan elgondolkodom azon, hogyan is lehetne úgy élni, hogy ne kelljen emberekkel találkozni, beszélgetni, egyezkedni.
Egy fotós tanfolyamot hirdetett, én pedig jelentkeztem. Az ígérte, hogy az én gépemmel fotózhatok, azzal foglalkozunk, amivel én szeretnék. Tehát például nem kell órákig kiselőadást hallgatnom a riportfotózásról, ha sose az életben nem akarok riportfotókat készíteni. Mielőtt befizettem a tanfolyam árát, email-en megírtam neki, hogy pontosan milyen fényképezőgépem van. Azt írta vissza, hogy szuper.
Ma volt a második találkozásunk, fél óráig magyarázott a portréfotózásról, ami engem még a riportfotózásnál is kevésbé érdekel, majd közölte, hogy az én gépemmel nem lehet olyan témákat fotózni, amilyenek engem érdekelnek, ezért kellene nekem egy másik gép. Persze, neked meg mindjárt kell egy másik szív, mert a tiédet kitépem, gondoltam magamban, de csak annyit mondtam, hogy fél éves a gépem, a tanfolyam előtt jeleztem, hogy ilyen gépem van, nem veszek új gépet, úgyhogy törje a fejét, hogyan hozzuk ki ebből a masinából a legjobbat.
Azon gondolkodtam, lehet, hogy ez a fotós nem tud olvasni, csak valaki leírta neki egy cetlire azt a szót, hogy szuper, és azt másolgatja az email-ekbe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése