Hmm

Egyszerre sajgott a fél fejem és görcsölt a gyomrom tegnap, mert csütörtökön műtötték az egyik fogamat, és vírusos gyomorfertőzést is kaptam, remélem a kedves Univerzum ezzel egy időre letudta a szivatásomat. Így aztán a Cataflamoknak köszönhetően szombaton reggel úgy néztem ki, mint akit a kutya szájából szedtek ki. Mivel egyedül voltam itthon, muszáj volt elindulni bevásárló körútra.

 

Először csak magamra akartam ráncigálni valamit, és nekiindulni úgy natúr. Aztán erőt vettem magamon, megmostam a hajam, kifestettem a szemem, vasaltam blúzt, ha esetleg összeesem a piacon, mégse a csövesekkel tegyenek egy kórterembe.

 

A vásárlástól felélénkültem, így aztán gondoltam, távolabb merészkedem a lakástól. Elmentem egy Auchan, Möbelix, ALDI, OBI körútra, a pénzszórást majd hónap végén arra fogom, hogy a gyógyszerektől elveszítettem a józan ítélőképességemet. A barkácsáruházban álltam sorban, amikor észrevettem, hogy a másik pénztárban lévő eladó engem néz. Gondoltam, nem érti, miért ácsorgok a sorban, amikor nála nincs senki. Gyorsan átléptem oda, de eszembe jutott, hogy talán azért nincs nála senki, mert zárva van, óvatosságból megkérdeztem, hogy jöhetek-e.

Erre az volt a válasz, hogy akinek ilyen jó táskája van, annak csakis nála a helye. Nem értettem, aztán ránéztem a táskámra, láttam, hogy az van ráírva I love. Az eladó vigyorgott, nekem pedig leesett, hogy itten most flörtölve van velem.  Mamám, de rég volt már hasonló... Amikor az ember lánya párkapcsolatban él, valahogy annak az egy férfinak a kedvességeivel és gaztetteivel van elfoglalva, észre sem veszi, hogy léteznek más pasik is. De azért ez most jól esett. Egyszerre ki is állt a fájás a fejemből.

A szaki

Délután bekopogott az emeleten lakó főiskolás lány. Egy léc volt a kezében. Az kérdezte, itthon van-e a párom, mert szeretné megkérni, hogy vágja méretre a lécet, ami az előszobafalhoz való, csak az asztalos elszabta.

Mondtam neki, hogy F. nincs itthon, de várjon egy kicsit. Bementem a szobámba, kivettem a lombfűrészt az íróasztalomból, a polcról egy mérőszalagot, egy ikeás ceruzát és egy papírdoboz tetejét. Lemértem a kért hosszt, a doboz tetejével kimértem a derékszöget, berajzoltam, hogy hol kell levágni, aztán az egyik kezemmel odafogtam a lécet a körfolyosó kőkorlátjához, a másikkal pedig fűrészeltem. A darabokat a leányzó kezébe nyomtam, összesöpörtem a fűrészport, elköszöntem és bejöttem a lakásba. A csajszi szerintem még mindig ott áll tátott szájjal.

Még jó, hogy öt évet húztam le egy műszaki szakközépiskolában.

Nyugi van

Lelkifurdalásom van, hogy mindig Cs.-ről írok, miközben F.-el élek. Ennek egyrészt az az oka, hogy Cs.-vel éltem tizennyolc évig, tehát a múltam legtöbb története úgy kezdődik, hogy Amikor Cs.-vel..., másrészt pedig az, hogy ahányszor találkozom Cs.-vel, mindig az ideggörcsig felidegesít valamivel. 

Hozzá képest F. a nyugalom szigete. Vele minden úgy van, ahogy előre megbeszéltük, nincs késés, nincs üvöltözés, nincs csapkodás, nincs balhé. Vegyük például a szülinapomat. Először is, nem felejtette el. És legyünk őszinték, ezzel már a férfiak nyolcvan százalékához képest álompasinak minősül. Foglalt egy asztalt egy étteremben és egy cukrászdában, előre rendelt puncstortát. Úgyhogy ebédeltünk egy teraszon, aztán sétáltunk egy parkban, majd sütiztünk. Nyugiban, csendben, felesleges emberek nélkül. 

És ilyenek a mindennapok is. Vacsora után heverészgetünk, olvasunk, filmet nézünk, beszélgetünk. Hétvégén bringázunk, kirándulunk, koncertre megyünk. Jó így. Ha nem lenne a világon sportközvetítés, tökéletes is lenne minden. :)

Cigánykaraván

Cs. és én együtt olyanok vagyunk, hogy a nyócker bármelyik körfolyosóján öt perc után befogadnának minket.

Már két hete azt tervezgettem, hogy egyszerűen bemegyek a benzinkútra autóval, és megkérem a kutast, hogy segítsen felfújni a kerekeket. De sehogy sem tudtam rászánni magam, plötty gumikkal pedig nem akartam autózni, ezért áthívtam Cs.-t, hogy mutassa meg, hogyan működik a pumpa.

Úgy indult, hogy megbeszéltük, hétre átjön. Ehhez képest fél nyolckor felhívott, hogy most indul a város másik feléből. Egy óra alatt ért ide. Azt elfelejtette mondani, hogy bringával jön, tehát először is keresni kellett a lépcsőházban egy helyet a bringájának. Azt sem mondta, hogy a kutyákat is hozza. Sebaj, gondoltam, az ebeket betesszük az autóba, senkit sem zavarnak. Aha... jó terv volt. 

Cs. ugyanis beállt az autóval a benzinkút kellős közepére, lehúzta az össze ablakot, és elkezdte felfújni a kerekeket úgy, hogy ordítva magyarázta nekem a pumpa működését. Mindeközben a két kutya felváltva ugrált ki a letekert ablakokon, és vetette magát a többi autó alá. Én hol Cs.-t csitítottam, hol a két kutyára szórtam szitkokat az összeszorított fogaim között. 

Amikor a kerekeket sikerült felfújni, tankoltam. Bementem fizetni, és megkértem Cs.-t, hogy mossa már le a szélvédőt. Két perc múlva ordítva rontottam ki a shop-ból, mert Cs. a motorháztetőt csiszatolta a kopott ablakmosóval. A Honnan jutnak neked eszedbe ilyen faszságok? volt a legszalonképesebb mondat, ami elhagyta a számat. Hazáig veszekedtünk az autóban, ahogy a régi szép időkben.

A ház előtt még beszélgettünk, mi van a barátnőjével, hogy van az anyja. Kértem, hogy fogja meg a kutyákat, mert a házunk udvara tele van macskával. Ne parázzak már mindig, ezek a kutyák nem mennek el - jött a válasz. Két perc sem telt bele, egy macska rohant ki a lépcsőházból. A két kutya utána, egyenesen az úttestre. Cs. tele torokból üvöltött, de már hiába, csak a fékcsikorgást hallottuk. Szerencsére a kutyáknak nem lett bajuk, de megint veszekedtünk egymással egy sort, majd mondtam Cs.-nek, hogy bár hálás vagyok a segítségért, de inkább menjen, mert azonnal megfojtom, ha nem tűnik el. 

Ő röhögve felpakolta a bringára a kutyákat és elkerekezett. Hát így.

Épül a csapatunk

Ma 10 óra körül még nem voltam biztos abban, hogy a ma este nem a rendőrségi fogdában ér. Az történt, hogy főnökeim úgy döntöttek, csapatépítő programot kellene szervezni. Mivel közszolga cég vagyunk, nálunk nem úgy megy, mint egy multinál, hogy felhívunk egy rendezvényszervező céget, kifizetünk egy szép kerek összeget, aztán csak fikázzuk a programot. Nem, nekünk mindent magunknak kell megszervezni nulla forintból.

És mivel engem néhány napja kineveztek szakterületi vezetővé, arra gondoltak, hogy két csoportvezetőm segítségével meg is szervezhetném ötven ember csapatépítését. Mivel az egyik főnökünknek sikerült megszerezni egy szabadidőközpont kertjét néhány órára, úgy döntöttünk, hogy egy bográcsozás összehozná a gárdát. Na, így kezdődik egy napokig tartó őrület.

Ugyanis az emberek egyszerűen imádnak döntéseket hozni teljesen lényegtelen kérdésekről. Ezért aztán remekül lehet vitatkozni azon, hogy mi kerüljön a bográcsba. Pörkölt? Lecsó? Gulyás? Nagy meccsek árán eldöntöttük, lecsó lesz. Eddig azt hittem, a lecsó a világon a legegyszerűbb kaja. Hagyma, paradicsom, paprika, esetleg tojás, csókolom. Á, dehogy. Hiszen mára feltalálták a vegetáriánus-húsevő ellentétet. És persze mindkét tábornak a hülyeségig kell ragaszkodnia a saját elképzeléséhez. 

Úgy indultunk, hogy egy közös bográcsban főzzük a lecsót, a húsevők sütnek hozzá kolbászt. De kiderült, hogy a húsevőknek kifordul a szájukból a lecsó, ha nem szalonnazsíron pirítjuk a hagymát, és a kolbász sem jó külön sütve. A vegákat pedig álmukban is kísérteni fogja a disznó szelleme, ha zsír éri a lecsójukat. Bónuszként előkerült egy kolléga, aki felhívta a figyelmemet, hogy ő laktózérzékeny, ezt vegyem figyelembe a főzésnél. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy anyám, jártál te már valaha a konyhában, hogy tejet keresel a lecsóban, de csak mosolyogva megnyugtattam, hogy külön figyelünk arra, hogy amint laktóz kerül a szabadidőközpont közelébe, azonnal lokalizáljuk és megsemmisítjük.

Ma reggel ott tartottam, hogy ha még egy valaki odaáll az íróasztalom mellé, és elkezdi taglalni, hogy neki milyen ételek okoznak csalánkiütést, hascsikarást vagy lelkifurdalást, akkor törni és zúzni kezdek. Csak a Tesco leárazása mentett meg a fogdától. Olyan olcsó volt ugyanis a bogrács, hogy tudtunk kettőt  is venni, így elkülöníthettük a kétféle lecsót. Két bevásárlókocsit teletömtünk a hipermarketben, aztán megszálltuk a kertet. 

Mondjuk az elején egy kicsit ott is feldühítettem magam, mert amíg mi vásároltunk, a többiek semmit nem csináltak. Hat sörpadból négy állt az árnyékban, kettő a napon. Amikor megérkeztem, azt láttam, hogy a négy padon egymáshoz préselődve ülnek, aki pedig nem fért oda, az álldogált az árnyékban. Megkérdeztem, hogy ugyan, miért nem teszik az árnyékba a maradék két padot is, kiderült, hogy nem jutott eszükbe. Még jó, hogy kreatív csapat vagyunk. De miután kiosztottam a feladatokat, a kollégák nagy része jó fej volt, sokan jöttek segíteni hagymát, paradicsomot, paprikát vágni, hihetetlenül jó lett mindkét lecsó. 

Amikor pedig  ott volt a csapat felépítve, és többen már vállalhatatlanra itták magukat, én szépen leléptem.

Méretek

Elkapott tegnap a szomszédasszony a gangon, hogy segítsek már neki felfuttatni a vadszőlőt az ajtaja fölé, mert én biztosan elérem, olyan szép magas vagyok. Persze, elértem, úgy, hogy elővettem a létrát a kamránkból és felmásztam rá. Ahogy egyébként bárki más is elérte volna. Felkötöttem a vadszőlőjét, de komolyan nem értem néha az embereket.

Aki alacsony, azt meg beküldik a kéménylyukba, hogy pucolja már ki, mert ő biztosan befér, olyan kis picike?