Nagyon furcsa ünnepünk volt, a család nélkül, kettesben töltöttük.
F. régóta vágyott arra, hogy a hegyekben, hóban töltsük a karácsonyt, és most adott volt a lehetőség. Egy barátja felajánlotta a kis házát, ami Bükkszentkereszten van, az erdő mellett. A teraszról a hegyeket és az erdőt látni, csend van és hó. Nem lehetett nemet mondani, de ennek az volt az ára, hogy a családot itt kellett hagyni.
Ezt nem vette mindenki jó néven, ment a "pont karácsonykor kell ezt csinálni?" Bevallom, gyáva voltam, nem vágtam vissza erre, hogy "ne már, minden karácsonyi összejövetel csak udvarias társalgás", inkább hagytam válasz nélkül a vádakat, bepakoltam a fél lakást az autóba, és nekivágtunk.
A ház mesés volt, a tulajdonos idén újította fel, és bár gázzal is lehet fűteni, volt egy fatüzelésű kis kályha, így időn nagy részében azt néztük, hogyan égnek a fahasábok, és hallgattuk a tűz pattogását. Rengeteg filmet néztünk, és sétáltunk a hóban. Csend volt. Nem, nem úgy, hogy csak két autó megy el az ablak előtt egy óra alatt, hanem úgy, hogy arra ébredsz, hogy reggel egymás szuszogásán kívül egyetlen hang sincs.
F. egy kicsit begörcsölt, az első nap rátört a lelkifurdalás, hogy a gyerekei nélkül ünnepel. Mondjuk ebben volt némi szerepe annak, hogy a gyerekek még indulás előtt elkezdték emlegetni, micsoda karácsonyaink voltak együtt, és milyen fura lesz most, hogy ez megváltozik. Így aztán F. egész nap bánatosan kódorgott és a gyerekeket hívogatta, akik nagyrészt nem vették fel a telefont. Egy idő után meguntam, és emlékeztettem arra, hogy a boldogegyüttkarácsonyok az utóbbi években azt jelentették, hogy a gyerekek 24-én délelőtt néhány órára felugrottak, nem ettek semmit, mert az anyjuk karácsonyi vacsorával várta őket. Idén az egyikük már ősszel közölte, hogy a párjával karácsonyozik, úgyhogy nem értem a hirtelen támadt vad nosztalgiát. Ettől valahogy lenyugodott, és attól kezdve ő is feloldódott.
Nagyon jól éreztem magam, tökéletesen feltöltődtem. Ráadásul kaptam két plusz laza napot. Azt nagyon sajnálom, hogy a húgom és a két kislány megbetegedett, így nem tudtam menni hozzájuk karácsonykor, de a két napos extra heverészés nagyon jól jött.
A szilveszter is csendesen telt, göngyölt virslit ettünk, pezsgőztünk és Agymenőket néztünk hajnalig.
Most pedig várom a boldog új évet.
