Kifacsar ez az év. Jó dolgokat hoz, de meggyötör. Vagyis inkább az gyötör meg, hogy mindig szembesülök azzal, nem számíthatok a körülöttem levő emberekre. Mondjuk az Élet vagy a Jóisten vadidegen embereken keresztül mindig kisegít. Mondjuk ez jó spirin hangzik, de tényleg sokszor érzem így :)
Ott volt például a kutyakozmetikus suli. Nagyon sűrű volt, az elméletet és a 200 óra gyakorlatot 5 hónap alatt kellett megcsinálni. Mivel a munkahelyemen rajtam kívül mindenki új ember volt, így hét közben nem nagyon tudtam gyakorlatra menni. Ez azt jelentette, hogy minden pentek délutánomat és az egész szombatomat a kutyakozmetikában töltöttem, volt, hogy a vasárnapomat is.
F. mindeközben elvolt a maga világában, bringatúrákat szervezgetett hétvégékre, így a kiskutya egész napra magára maradt. Ez egyresz azt jelentette, hogy reggel egy órával később tudtam elindulni, mert nekem kellett vele sétálni, másrészt azt, hogy délután mindig halál ideges voltam, hogy milyen feladatok jönnek a kozmetikában, mert ha elkezdesz egy kutyát kozmetikázni, azt nem lehet félbehagyni. Ha az utolsó vendég 4 órakor jött és mondjuk egy havanese volt, kicsi igazítással, akkor fél hatkor el tudtunk indulni haza. Ha viszont 5-kor érkezett két orosz fekete terrier, akkor az egész kozmetika bent volt este nyolcig. Ami azt jelentette, hogy Lara kilencig, negyed tízig egyedül volt, akkor tudtam levinni. Ezen sokat veszekedtünk, F. halál bunkó volt, csak a bringázás érdekelte. Ez volt az egyik ok, smi miatt úgy döntöttem, hogy befejezem vele.
A húgom sem volt különb, ő meg állandóan hétvégi programot akart szervezni Budapestre, és amikor mondtam, hogy gyakorlatra kell mennem, akkor megsértődött. Ez azért esett szarul, mert az ő tanfolyamát én fizettem, és úgy tudott gyakorlatra járni, hogy én vigyáztam a gyerekeire, a nyári szabimat is arra használtam el, hogy pesztráltam a lányokat. Vele is összevesztem ezen, de nem nagyon jutott el a központba, hogy mi a gondom.
Összeismerkedtem viszont két csajszival a tanfolyamon, akikkel segítettük egymást. A csoportba háromféle tanuló volt. A nagyon fiatalok, akik érettségi után szerettek volna egy szakmát, a kismamák, akik gyerek mellett akartak egy munkát, aminél nem kell 10 orát tölteni az irodában, és voltunk mi hárman, túl a negyvenen, jó állással, ami mellé szerettünk volna valami kiegészítést. Nem lettünk összejárós cimbik, de tartjuk a kapcsolatot a vizsga óta is, segitünk ebben-abban egymásnak.
A tanfolyam egyébként a végére nagyon jó lett, összerázódtunk. Kirúgták azt a segedoktatót, aki bantotta a kutyákat, így a tanulók is sokkal türelmesebbek lettek az allatokkal. Az oktatónk igazi szupercsaj, három gyerek, kozmetika, saját tanya kecskékkel, tyúkokkal, disznókkal, fürjekkel. Nagyon rendes volt velünk, megkedveltem igazán.
A vizsga előtti héten már azt hittem, hogy a túlhajszoltságtól összecsuklom, aggódtam is, hogy Lara, aki minden kutyakozmetikustol ki van tiltva, mert ördögfióka, ha valaki száritani vagy nyírni akarja, de végül minden jól alakult, kutyakozmetikus lettem. Nem is lenne más hátra, mint elkezdeni a húgommal közös vállalkozást, azonban... Rövidesen mesélek...
Lara példásan viselkedett, szép lett, nagyon hálás vagyok a kis hülye kutyámnak :).
