Csajos karácsony

 Mindig vágyakozva kérdezgeti húgom és Nagylány, hogy milyen szállodában karácsonyozni, ezért idén őket is el akartam hívni Pécsre. A sógorom nem akart jönni, mert "milyenmáaz", őt pedig azért nem lehetett egyedül hagyni. Ezért úgy döntöttünk, hogy a két ünnep között elmegyünk csak mi csajok pár napra. F-nek is felajánlottuk, hogy jöhet, és akkor külön szobában alszunk, de nem élt a hihetetlen lehetőséggel. 

 Én nem akartam még három napot Pécsen töltetni, ezért úgy döntöttünk, hogy Egerbe megyünk. Egyrészt, mert szerintem ott a legszebb a karácsonyi díszítés, másrészt, mert ott még nem voltak a lányok. Egerben viszont nem találtunk megfizethető áron szabad helyet szállodában, ezért egy kis apartmant béreltünk, ami szuper döntésnek bizonyult.

 Így aztán hazajöttünk F-el 27-én, gyorsan mostam egyet, átpakoltam egy kisebb táskába, felnyaláboltam a csajok ajándékait, és 28-án reggel mentem a Délibe értük. Babakocsival, száz táskával átmetróztunk a Keletibe, és éppen elértük a vonatot. Nem voltak sokan, új szerelvény volt, és két óra múlva meg is érkeztünk. Ott taxiba kellett volna ülnünk, de csak egy órával később lehetett elfoglalnunk a szállást, ezért 40 percig gyalogoltunk karácsonyi cigánykaravánként. Itt volt kicsi hiszti, húgom és Nagylány nem a türelméről híres. Kislány szerencsére elaludt még a vonaton, és fel sem ébredt, amíg az apartmanhoz nem értünk, így ő legalább csendben volt. Kicsit dilemmáztunk, hogy 4,5 éves gyereknek hozzunk-e még babakocsit, de én 800 gyerek nevelése után azt mondtam, hogy igen. Áldom az eszemet, hogy rábeszéltem a húgomat, mert Kislány minden séta alkalmával elaludt, amikor meg nem, akkor egyrészt a milliónyi bizbaszát, másrészt saját magát velünk akarta cipeltetni. 

 Az apartman gyönyörű volt, másfél szobás, konyhával, fürdőkáddal, óriási tévével és wifivel, netflix használattal. Gyerekekkel nekünk nem is kellett más. Reggelit meg vacsorát készítettünk magunknak, ebédre pedig beültünk étterembe. A lányok nagyon élik a fényűzést, mindketten profi módon rendelnek, mindig csak nevetek rajtuk. A Kislány szívószállal kérte az almalevet, azt hittem, megzabálják a pincérek. 

 Nagyon tetszett a csajoknak Eger, a fények, az óriáskerekezés elvarázsolták őket, ráadásul a Dobó tér környékén magyar mesefigurák vannak kitéve. Este persze Vizipókot, Süsüt és PomPom-ot kellett nézni vacsora közben-helyett. Utána karácsonyi rajzfilmek következtek, meg ökörködés. 

Sajnos 30-án haza kellett jönnünk, de jól éreztük magunkat nagyon. Hazafelé is alig voltak a vonaton, aztán még bevetettük magunkat az Etele Plázába vacsorázni, aztán a lányok hazamentek, mert nem akartak másnap a szilveszteri forgatagban utazni. 

Karácsony

 Engem a karácsony mindig kicsit elválaszt az emberektől. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert nem azért szeretem, mint a legtöbben. A fényeket, az illatokat, a zenéket szeretem. De amióta elköltöztem a szüleimtől, egészen más karácsonyokat tartok, mint ami elvárt. 

 Nem állítok hatalmas karácsonyfát, nem főzök háromféle ételt, nem sütök ötféle süteményt, és ajándékot csak a gyerekeknek veszek, és azoknak a felnőtteknek, akik nagyon ragaszkodnak hozzá. Amióta Bolyhos meghalt, nem is akarom itthon tölteni a Szentestét sem, ezért szállodába megyünk. Így nekem az advent nem a teendők ideje, csak kívülről figyelem, hogy mások hogyan szaladgálnak körülöttem a boltokban hatalmas pakkokkal. Így aztán kicsit kívülállónak érzem magam. Nem akarok ezen változtatni, csak néha ez eszembe jut. 

 Idén Pécs volt az úti célunk, miután ott találtuk az egyetlen szállodát, amelyik normálisan viszonyult ehhez a covid-balhéhoz. A Fő térhez közeli óriási szállóban voltunk, gyönyörű volt az egész. Mondjuk azt nem értettem, hogy miért csak a hallt és az ebédlőt díszítették fel, miért nem jutott energia a folyosókra meg a szobákra. A mi szobánkat mondjuk megoldottam, vittem itthonról arany girlandokat, meg bordó papír díszeket, és feldobtam kicsit a helyünket. 

 Négy napig finomakat ettünk, sétálgattunk a gyönyörűen feldíszített városban, karácsonyi filmeket néztünk, és játszottunk a Selyemmel. Az Univerzum is támogatta a rendezvényt, mert esett a hó is. Szép volt, jó volt, tán igaz sem volt. De...

Advent

 Közös hagyományunk F-el, hogy advent idején elmegyünk adventi vásárokba, és ott eszünk, forralt borozunk, kürtőskalácsot veszünk. A Covid előtt a Vörösmarty téren kezdtünk, ott volt sült kolbász vagy kenyérlángos, a Deák térnél sültkrumpli-spirál, a Bazilikánál pedig diós kalács.

 Amikor Óbudára költöztünk, 2018-ban, kipróbáltuk a Fő téren is a vásárt, és nagyon hangulatos volt. Idén úgy gondoltuk, hogy biztonságosabb, ha a lehető legkisebb tömegbe vetjük bele magunkat, de nem akartuk kihagyni a közös evészetet. 

 Így kötöttünk ki végül szombaton este a kivilágított Fő téren. A kordon már az elején elég lehangoló volt, de az elmúlt két évben már hozzászoktunk egy csomó furasághoz. Úgy tűnt, hogy elég sokan vannak, én bedobtam, hogy inkább nézzünk be egy étterembe, vagy akár a Mekibe, de F-et akkor már húzta magával a sültek illata. 

 Közelebbről a sültek elég kiábrándítóak voltak, végül sült kolbászt ettünk héjában pirított krumplival, ami nagyon finom volt. Minden leülős hely foglalt volt, mert az emberek nem mertek összezsúfolódni, egy-egy hosszú padnál 3-4 ember ült. Csak egy kis kerek, magas asztalt találtunk, ami ráadásul eléggé útban volt, az emberek pedig ilyen vásárokban úgy közlekednek, mint a birkák nyájban, amikor kívülről csipkedi őket a puli. Így aztán volt aki babakocsit tolt keresztül a lábukon, volt, aki a karjában cipelt kutyáját nyomta az arcunkba. Egy ponton egymásra néztünk F-el, és kitört belőlünk a röhögés: Ugyan mit is gondoltunk...?

 Mondjuk jó, hogy nem mentünk étterembe, a kolbász után találtunk egy olyan forralt bort, ami nem volt telenyomva cukorral, viszont olyan ereje volt, hogy két korty után éreztem, hogy kiszalad az erő a lábamból. Szerencsére a császármorzsás stand is kint volt, én áfonya lekvárral ettem, isteni volt, nem is találkoztam még itthon ilyen igényesen kivitelezett és tálalt utcai étellel. 

 Hazafelé már éreztem, hogy a bor kiütött, itthon megbeszéltük F-el, hogy még beteszünk egy mosást, és felporszívózunk, majd ledőltünk az ágyra, és elaludtunk...

Havas, csendes

 Volt egy baromi jó ötletem a múlt héten. F szólt, hogy ő hétvégén elmegy a Bükkbe bringázni. Én meg olvastam a hírekben, hogy hétvégén hó várható, úgyhogy mondtam neki, hogy nem megy sehová, a megmaradt szabimat kiveszem hétfőn, és elmegyünk egy hosszú hétvégére a barátaink bükkszentkereszti kisházába. 

 Pénteken munka után vonatra szálltunk, este értünk fel, már csodaszép zúzmara borított mindent. Kiszálltunk a barátunk kocsijából a ház előtt, és az égen millió csillag volt. Az erkélyről még fél óráig néztem a gyönyörű égboltot egy pokrócba burkolózva. 

 Szombaton még fotózgattam a zúzmarás varjúhájakat, sétáltunk egy nagyot az erdőben, lementünk az étterembe, ahol olyan igazi 90-es évekbeli konyhát visznek, rántott sajtot, sült krumplit ettem, meg lopkodtam F sült hagymáját a hús mellől, aztán jött a csörögefánk.

 Éjszaka megjött a hó, és attól kezdve csend és fehérség vett körbe minket. Már nem kívánkoztunk a faluba, csak az erdőben gyalogoltunk a friss hóban, ami ropogott a lábunk alatt, meg nevettünk a Selymen, aki megőrült  sok fehérségtől, nyargalászott körbe-körbe. Előző este beszereztünk kolozsvári szalonnát, tojást, hagymát, és otthon sütögettünk, forró teát ittunk, meg néztük, hogy pattog a tűz a kis kályhában. 

 Kicsit összefacsarodott a szívem, mert eszembe jutott, hogy Bolyhos milyen jól érezte magát itt az utolsó közös, boldog karácsonyunkon 2017-ben. Közel feküdt a tűzhöz, nagyon szerette a meleget a kis bolond.

 A három nap alatt alig néztünk tévét, zenét sem nagyon hallgattunk, az erdő, a hó és a csillagok valahogy lefoglaltak bennünket. Na jó, ez baromi giccsesen hangzik, de tényleg jól jött most ez a kis elvonulás. Karácsonykor Pécsen leszünk, de megbeszéltük, hogy ha nagyon bedurvul a járvány, akkor kibéreljük a házikót, és sült szalonna lesz a karácsonyi vacsora.