Karácsony

 Engem a karácsony mindig kicsit elválaszt az emberektől. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert nem azért szeretem, mint a legtöbben. A fényeket, az illatokat, a zenéket szeretem. De amióta elköltöztem a szüleimtől, egészen más karácsonyokat tartok, mint ami elvárt. 

 Nem állítok hatalmas karácsonyfát, nem főzök háromféle ételt, nem sütök ötféle süteményt, és ajándékot csak a gyerekeknek veszek, és azoknak a felnőtteknek, akik nagyon ragaszkodnak hozzá. Amióta Bolyhos meghalt, nem is akarom itthon tölteni a Szentestét sem, ezért szállodába megyünk. Így nekem az advent nem a teendők ideje, csak kívülről figyelem, hogy mások hogyan szaladgálnak körülöttem a boltokban hatalmas pakkokkal. Így aztán kicsit kívülállónak érzem magam. Nem akarok ezen változtatni, csak néha ez eszembe jut. 

 Idén Pécs volt az úti célunk, miután ott találtuk az egyetlen szállodát, amelyik normálisan viszonyult ehhez a covid-balhéhoz. A Fő térhez közeli óriási szállóban voltunk, gyönyörű volt az egész. Mondjuk azt nem értettem, hogy miért csak a hallt és az ebédlőt díszítették fel, miért nem jutott energia a folyosókra meg a szobákra. A mi szobánkat mondjuk megoldottam, vittem itthonról arany girlandokat, meg bordó papír díszeket, és feldobtam kicsit a helyünket. 

 Négy napig finomakat ettünk, sétálgattunk a gyönyörűen feldíszített városban, karácsonyi filmeket néztünk, és játszottunk a Selyemmel. Az Univerzum is támogatta a rendezvényt, mert esett a hó is. Szép volt, jó volt, tán igaz sem volt. De...