Virágmánia

 Tegnap este olyan helyzetbe kevertem magam egy virág miatt, hogy a végén hol sírtam, hol nevettem.

Munka után elszaladtam az Oázis kertészetbe, tűzesőt és kisebb Annabelle hortenziát akartam nézni. Vittem egy szatyrot, ha esetleg több virágot kapok. Már amikor a 9-es buszon zötykölődtem, láttam, hogy furcsán kékes az ég, mintha hó készülődne. Gondoltam, gyorsan körbefutok csak, mire elkezd esni a hó, haza is érek. 

Igen ám, de ahogy nézegettem a hortenziákat, megéreztem valami mesés illatot. És megláttam egy télen virágzó cserjét, egy Tündérfát. 3000 forintért. Kb. mintha ingyen lenne. Ami mellesleg 1,5 méret magas volt, nagy cserépben. De nem tudtam ott hagyni, hiszen egy ilyen fogás nekem felér egy kisebb csodával. A pénztárosnő fura hangsúllyal kérdezte, hogy kocsival vagyok-e, és elég ijedten néztek össze a kolléganőjével, amikor válaszoltam, hogy nem, BKV-val. 

Amikor kiléptem a kertészetből, megértettem, miért pislogtak. Az ég fekete volt, és a Kőbányai úton vízszintesen fújta a viharos szél a havat. Igyekeztem a 1.5 méteres csomagot magamhoz szorítani és minél hosszabb szakaszon megtámasztani. A cserjére húzott nejlon dagadt, mint egy vitorla, én pedig alig tudtam megtartani. Beszaladtam egy közeli ház árkádja alá, de a szél akkora volt, hogy felborította az egyik üzlet előtt a rágó automatákat is. Azért némi menedéket adott, amíg a vihar legerősebb része lefutott. Mivel nem lehetett tudni, hogy ez meddig tart, elindultam futólépésben az 1-es villamoshoz, ami két buszmegállónyira van a kertészettől. 

A vállamon a laptop, és a szatyor pár kisebb virággal, a karomban a Tündérfa. A hó szakad. Mire a villamoshoz értem, átázott a kabátom, a cipőm, a sálamból, a hajamból folyt a víz. Ja, és persze egy régi villamos jött, tele emberrel, még jó, hogy zilált külsőm nem volt feltűnő a sok lepukkant utas között. 

De van egy Tündérfám, aminek most két hétig érzem is az illatát, mert egyelőre a loggián állomásozik.

Vigyori

Csak vonszolom magam, szorongós, bánatos napjaim vannak, pedig nem történt semmi különös. Bármerre nézek, mindenki rosszkedvű, a blogokban is azt olvasom, hogy mindenki letargiában van. 

Hogy legyen körülöttem egy kis vidámság, rendeltem a Legyél Te is Kreatív oldalról vigyori linzerformákat. És megyek a csajokhoz hétvégén, megnézem, mi a helyzet a kertben, meg kicsit feltöltöm a jókedv-tartalékaimat.

Kívánságok

Az év eleje arra készteti az embert, hogy áttekintse, mit hagyott maga mögött, és mit tervez a jövőben.

Az elmúlt évre nem lehet panaszom, rövid kacskarigók után megtaláltam azt a munkahelyet, ahol egész jól érzem magam, és tréneri végzettséget szereztem. Sok időt töltöttem a telken, jókat bandáztam a húgommal meg a keresztlányaimmal meg a Selyemmel, a lehetőségekhez képest jártam is elég sok helyen, voltam Óbányán, Pécsett, Egerben, Tihanyban, Bükkszentkereszten, Siófokon. Ami rossz volt, hogy nem jutottam el Olaszországba, és egyáltalán nem haladtam sem a lakás szépítésével, sem az angollal, sem a vezetés gyakorlásával, sem a saját vállalkozás építésével. A járvány kikészít, bár van három oltásom, félek a Covidtól, és több, számomra fontos ember meghalt 2021-ben, ez pedig érzem, hogy megviseli a lelkem.

Ez az év eddig eléggé miaf.sz, a Selymen és a Kismadáron kívül minden szerettemből elegem van. Lelkizni most nincs kedvem, ezért kicsit a testemet igyekszem kényeztetni. Fent hagytam az ünnepi fényeket, szeretem a meleg sárga pöttyöket az ablakon, narancsos-fahéjas illatgyertyát égetek, szól a zene, hiperkarma, kispál, vad fruttik, 30Y ilyesmik. És mivel úgy éreztem magam az elmúlt hónapokban, mint a farkas, miután a nagymamát és Piroskát kövekre cserélték a hasában, könnyebb ételekre váltottam, lemondtam a gyorskajákról, főzök itthon, nem nagy dolgokat, tésztát, bulgurt, ilyesmit. Reggelire mandulatejes áztatott zabkásákat készítek keserű kakaóval, magokkal, gyümölcsökkel. Holnapra olyan pestos tésztát csináltam sörélesztő pehellyel, hogy csiklandozza a szájpadlásomat... hmmmmmmmm... Még a mozgást kellene bevezetni, az sem lenne túl bonyolult, csak el kellene pakolni a dobozokat az elliptikus trénerem elől. Jó, mentségem, hogy a sarkam még mindig be van gyulladva, és sokszor alig tudok lábra állni. Remélem, hogy a lökéshullám terápia használ. És a nagy mumusom, a vízivás is ott van még, ez valahol nevetséges persze, hogy nem vagyok képes meginni pár pohár vizet, de hát, sajnálom, ez van...

Remélem, 2022 csak jókat hoz nekem. Szuper lenne a munkámat kicsit felpörgetni, megcsinálni a honlapomat, szeretnék megint vezetni, kicsit angolozni, a csajokkal kempingezni Balatonon, a telken megszépíteni a házikót kívülről is, sokat ott aludni, megcsinálni a teraszt is, a kertet, rendbehozni a beteg fáimat, és nézni a sorban nyíló virágokat. Be akarom fejezni a lakást, kipakolni végre az összes holmit a dobozokból. Utazni is jó lenne. Ha esetleg a Covid elhúzna, Dél-Olaszországba szeretnék eljutni nyár végén, de Óbánya remélem mindenképpen belefér, és Bükkszentkereszt is, meg egy kis Mátra, meg az Őrségben is jó lenne bringázni, és a Balaton felvidéken. És az évek óta dédelgetett vágyam, hogy a Selyemmel elmenjek egy soknapos gyalogos zarándokútra, körbe a Balatonnál. Először a Covid tett keresztbe, utána a sarokgyulladásom. Remélem, idén májusban vagy ősszel legalább néhány napot tudok kalandozni. Ha meg nem, akkor kifekszem a kertbe, és nézem a loncokat, a Pink Annabelle hortenziáimat, a rózsáimat, a sásliliomokat, a gyertyavirágokat, a nyári orgonákat, a mályvacserjéket, az árnyékliliomokat, a.... Jaj, már alig várom a tavaszt...

 

Boldog? Új év

Egyelőre nem a kedves arcát mutatja nekem 2022. Egerből nagyon jókedvűen érkeztem haza, F a három nap alatt végig cuki üzeneteket küldözgetett messengeren, hogy mennyire vár ő is, Selyem is. 

Ehhez képest, amikor beléptem az ajtón, egy lelkes kutya, és egy kelletlen pasas fogadott. Egész este alig akart szólni hozzám, amikor meséltem neki Egert, alig figyelt, majd látványosan elkezdett nézegetni a tabletjén valami interjút. Közben közölte, hogy ő másnap elmegy bringázni, de még nem hozott sós süteményt a pezsgőhöz, azért nekem kell lemennem. Mondtam, hogy ok. Mondta, hogy de korán kell mennem, mert elfogy a sós. Mondtam, hogy ok.

Szilveszter reggelén szerettem volna meginni egy kávét, és enni egy szelet bejglit. F már egyedül megreggelizett azzal a jelszóval, hogy ő már megy is bringázni. Telepakolta a cuccaival a fürdőt, majd elkezdte pumpálni a bicikli kerekét az étkezőben Így én ott álltam a felfordulás közepén hálóingben, és nem tudtam sem öltözni, sem enni. Nézegettem a híreket a telefonomon, hogy teljen már az idő, készüljön F. Egyszer csak hallom, hogy elkezd csapkodni, morogni, majd megjelenik az utcai ruhájában, hogy ő akkor lemegy a cukrászdába, mert látja, hogy én nem fogok, és elfogy a sós sütemény. Köpni-nyelni nem tudtam, elkezdtem mondani, hogy rá várok, de addigra nagy csapkodások közepette elrohant. 9.30-kor. 

Velem fordult egyet a világ, kurvára feldühödtem, felöltöztem, és elindultam én is a cukrászdába, hogy lássam, valóban veszélyben volt-e a sósellátmányunk a nyitás után fél órával. Út közben találkoztam F-el, de rá sem néztem, legszívesebben felrúgtam volna. Persze a cukiban halomban állt a sütemény, vettem sósat, édeset, hogy lenyomjam F torkán zacskóstól. Mikor hazaértem, még mindig tárva-nyitva volt a fürdő, szét volt szedve a bringa az étkezőben, F pedig téblábolt. Próbáltam megkérdezni, hogy ez mi volt, de csak emelt hangon azt hajtogatta, hogy én a telefonomat nyomkodtam, és nem akartam lemenni, miközben elfogyott a sós a cukrászdában. 

És akkor beugrott, hogy anyám szokott ilyen megveszekedett baromként viselkedni, és éreztem, hogy én ezzel az emberrel nem akarok szilveszterezni. Ezt el is mondtam F-nek, bementem a nappaliba, és becsuktam az ajtót. Amikor elment bringázni, kicsit összekaptam a lakást, behordtam a sütemények, üdítők felét magamhoz, behívtam a kiskutyát, és én a magam részéről lezártam 2021-et. Este a petárdázás miatt a Selymet kellett pátyolgatnom, az összebújás-takaróba bugyolálás, dajkálás közepette én is elaludtam 11 órakor. 

Azóta sem nagyon beszélek F-el, egyelőre nem is nagyon van mondanivalóm számára azon kívül, hogy csesződjön meg sósan.