Kívánságok

Az év eleje arra készteti az embert, hogy áttekintse, mit hagyott maga mögött, és mit tervez a jövőben.

Az elmúlt évre nem lehet panaszom, rövid kacskarigók után megtaláltam azt a munkahelyet, ahol egész jól érzem magam, és tréneri végzettséget szereztem. Sok időt töltöttem a telken, jókat bandáztam a húgommal meg a keresztlányaimmal meg a Selyemmel, a lehetőségekhez képest jártam is elég sok helyen, voltam Óbányán, Pécsett, Egerben, Tihanyban, Bükkszentkereszten, Siófokon. Ami rossz volt, hogy nem jutottam el Olaszországba, és egyáltalán nem haladtam sem a lakás szépítésével, sem az angollal, sem a vezetés gyakorlásával, sem a saját vállalkozás építésével. A járvány kikészít, bár van három oltásom, félek a Covidtól, és több, számomra fontos ember meghalt 2021-ben, ez pedig érzem, hogy megviseli a lelkem.

Ez az év eddig eléggé miaf.sz, a Selymen és a Kismadáron kívül minden szerettemből elegem van. Lelkizni most nincs kedvem, ezért kicsit a testemet igyekszem kényeztetni. Fent hagytam az ünnepi fényeket, szeretem a meleg sárga pöttyöket az ablakon, narancsos-fahéjas illatgyertyát égetek, szól a zene, hiperkarma, kispál, vad fruttik, 30Y ilyesmik. És mivel úgy éreztem magam az elmúlt hónapokban, mint a farkas, miután a nagymamát és Piroskát kövekre cserélték a hasában, könnyebb ételekre váltottam, lemondtam a gyorskajákról, főzök itthon, nem nagy dolgokat, tésztát, bulgurt, ilyesmit. Reggelire mandulatejes áztatott zabkásákat készítek keserű kakaóval, magokkal, gyümölcsökkel. Holnapra olyan pestos tésztát csináltam sörélesztő pehellyel, hogy csiklandozza a szájpadlásomat... hmmmmmmmm... Még a mozgást kellene bevezetni, az sem lenne túl bonyolult, csak el kellene pakolni a dobozokat az elliptikus trénerem elől. Jó, mentségem, hogy a sarkam még mindig be van gyulladva, és sokszor alig tudok lábra állni. Remélem, hogy a lökéshullám terápia használ. És a nagy mumusom, a vízivás is ott van még, ez valahol nevetséges persze, hogy nem vagyok képes meginni pár pohár vizet, de hát, sajnálom, ez van...

Remélem, 2022 csak jókat hoz nekem. Szuper lenne a munkámat kicsit felpörgetni, megcsinálni a honlapomat, szeretnék megint vezetni, kicsit angolozni, a csajokkal kempingezni Balatonon, a telken megszépíteni a házikót kívülről is, sokat ott aludni, megcsinálni a teraszt is, a kertet, rendbehozni a beteg fáimat, és nézni a sorban nyíló virágokat. Be akarom fejezni a lakást, kipakolni végre az összes holmit a dobozokból. Utazni is jó lenne. Ha esetleg a Covid elhúzna, Dél-Olaszországba szeretnék eljutni nyár végén, de Óbánya remélem mindenképpen belefér, és Bükkszentkereszt is, meg egy kis Mátra, meg az Őrségben is jó lenne bringázni, és a Balaton felvidéken. És az évek óta dédelgetett vágyam, hogy a Selyemmel elmenjek egy soknapos gyalogos zarándokútra, körbe a Balatonnál. Először a Covid tett keresztbe, utána a sarokgyulladásom. Remélem, idén májusban vagy ősszel legalább néhány napot tudok kalandozni. Ha meg nem, akkor kifekszem a kertbe, és nézem a loncokat, a Pink Annabelle hortenziáimat, a rózsáimat, a sásliliomokat, a gyertyavirágokat, a nyári orgonákat, a mályvacserjéket, az árnyékliliomokat, a.... Jaj, már alig várom a tavaszt...