Állásszédelgő lettem, december közepe óta a negyedik munkahelyemen kezdek. Mentségemre szóljon, ebből három ugyanaz a cég volt, csak szervezeten belül ide-oda pakoltak minket. Már kilátásban volt, hogy megyünk a negyedik helyre, amikor úgy döntöttem, hogy nekem ebből elegem van, mert mindig új helyre költöztünk, mindig újrakezdődött a próbaidőnk, és a saját gépünkön kellett dolgozni, saját telefont használni, mert az IT nem tudta tartani a lépést a szervezeti forgószéllel.
Felhívtam néhány ismerősömet, hogy gondoljon rám, ha lesz valami, és lett. Az első nap kaptam saját laptopot, céges telefont, pár nap múlva frissen festett szoba, új bútorok fogadtak. A munka ismerős, a kollégák normálisak. A közvetlen kolléganőm okoz csak fejtörést, nála még nem tudom, mi a helyzet. Megértem, hogy tart tőlem, mert engem azért vettek fel, mert nem voltak elégedettek az ő munkájával. Azt mondták, hogy napokig nem is látják, és nem halad semmi. Ő azt mondja, hogy egyszerűen nem győzte, annyi a feladat. El tudom képzelni, hogy így van, ezt ennyi idő alatt nem tudom eldönteni. Az mondjuk nem javít a helyzetén, hogy hetente csak kétszer jön be, és akkor is csak pár órára.Közben meg minden feladatot átlök nekem, olyan ügyeket oldok meg vadiúj emberként, amelyek hónapok óta húzódnak. A harmadik munkanapomon már sajtóközleményt adtam ki, ami azért nem rossz teljesítmény a mi szakmánkban. Persze, ismerem a szakterületet, van is rutinom, de azért na... Szóval, nem tudom, mi lesz ebből.
Az új hely kicsit messze van, majdnem egy óra, amíg odavisz a villamos, az a szerencse, hogy nem kell átszállnom, így tudok olvasni, közben nézem a parlamentet, a Várkert Bazárt, a Bartók Béla utat. Jó így...
