Havas, csendes

 Volt egy baromi jó ötletem a múlt héten. F szólt, hogy ő hétvégén elmegy a Bükkbe bringázni. Én meg olvastam a hírekben, hogy hétvégén hó várható, úgyhogy mondtam neki, hogy nem megy sehová, a megmaradt szabimat kiveszem hétfőn, és elmegyünk egy hosszú hétvégére a barátaink bükkszentkereszti kisházába. 

 Pénteken munka után vonatra szálltunk, este értünk fel, már csodaszép zúzmara borított mindent. Kiszálltunk a barátunk kocsijából a ház előtt, és az égen millió csillag volt. Az erkélyről még fél óráig néztem a gyönyörű égboltot egy pokrócba burkolózva. 

 Szombaton még fotózgattam a zúzmarás varjúhájakat, sétáltunk egy nagyot az erdőben, lementünk az étterembe, ahol olyan igazi 90-es évekbeli konyhát visznek, rántott sajtot, sült krumplit ettem, meg lopkodtam F sült hagymáját a hús mellől, aztán jött a csörögefánk.

 Éjszaka megjött a hó, és attól kezdve csend és fehérség vett körbe minket. Már nem kívánkoztunk a faluba, csak az erdőben gyalogoltunk a friss hóban, ami ropogott a lábunk alatt, meg nevettünk a Selymen, aki megőrült  sok fehérségtől, nyargalászott körbe-körbe. Előző este beszereztünk kolozsvári szalonnát, tojást, hagymát, és otthon sütögettünk, forró teát ittunk, meg néztük, hogy pattog a tűz a kis kályhában. 

 Kicsit összefacsarodott a szívem, mert eszembe jutott, hogy Bolyhos milyen jól érezte magát itt az utolsó közös, boldog karácsonyunkon 2017-ben. Közel feküdt a tűzhöz, nagyon szerette a meleget a kis bolond.

 A három nap alatt alig néztünk tévét, zenét sem nagyon hallgattunk, az erdő, a hó és a csillagok valahogy lefoglaltak bennünket. Na jó, ez baromi giccsesen hangzik, de tényleg jól jött most ez a kis elvonulás. Karácsonykor Pécsen leszünk, de megbeszéltük, hogy ha nagyon bedurvul a járvány, akkor kibéreljük a házikót, és sült szalonna lesz a karácsonyi vacsora.