Délután bekopogott az emeleten lakó főiskolás lány. Egy léc volt a kezében. Az kérdezte, itthon van-e a párom, mert szeretné megkérni, hogy vágja méretre a lécet, ami az előszobafalhoz való, csak az asztalos elszabta.
Mondtam neki, hogy F. nincs itthon, de várjon egy kicsit. Bementem a szobámba, kivettem a lombfűrészt az íróasztalomból, a polcról egy mérőszalagot, egy ikeás ceruzát és egy papírdoboz tetejét. Lemértem a kért hosszt, a doboz tetejével kimértem a derékszöget, berajzoltam, hogy hol kell levágni, aztán az egyik kezemmel odafogtam a lécet a körfolyosó kőkorlátjához, a másikkal pedig fűrészeltem. A darabokat a leányzó kezébe nyomtam, összesöpörtem a fűrészport, elköszöntem és bejöttem a lakásba. A csajszi szerintem még mindig ott áll tátott szájjal.
Még jó, hogy öt évet húztam le egy műszaki szakközépiskolában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése