2015. június 11., csütörtök

Cigánykaraván

Cs. és én együtt olyanok vagyunk, hogy a nyócker bármelyik körfolyosóján öt perc után befogadnának minket.

Már két hete azt tervezgettem, hogy egyszerűen bemegyek a benzinkútra autóval, és megkérem a kutast, hogy segítsen felfújni a kerekeket. De sehogy sem tudtam rászánni magam, plötty gumikkal pedig nem akartam autózni, ezért áthívtam Cs.-t, hogy mutassa meg, hogyan működik a pumpa.

Úgy indult, hogy megbeszéltük, hétre átjön. Ehhez képest fél nyolckor felhívott, hogy most indul a város másik feléből. Egy óra alatt ért ide. Azt elfelejtette mondani, hogy bringával jön, tehát először is keresni kellett a lépcsőházban egy helyet a bringájának. Azt sem mondta, hogy a kutyákat is hozza. Sebaj, gondoltam, az ebeket betesszük az autóba, senkit sem zavarnak. Aha... jó terv volt. 

Cs. ugyanis beállt az autóval a benzinkút kellős közepére, lehúzta az össze ablakot, és elkezdte felfújni a kerekeket úgy, hogy ordítva magyarázta nekem a pumpa működését. Mindeközben a két kutya felváltva ugrált ki a letekert ablakokon, és vetette magát a többi autó alá. Én hol Cs.-t csitítottam, hol a két kutyára szórtam szitkokat az összeszorított fogaim között. 

Amikor a kerekeket sikerült felfújni, tankoltam. Bementem fizetni, és megkértem Cs.-t, hogy mossa már le a szélvédőt. Két perc múlva ordítva rontottam ki a shop-ból, mert Cs. a motorháztetőt csiszatolta a kopott ablakmosóval. A Honnan jutnak neked eszedbe ilyen faszságok? volt a legszalonképesebb mondat, ami elhagyta a számat. Hazáig veszekedtünk az autóban, ahogy a régi szép időkben.

A ház előtt még beszélgettünk, mi van a barátnőjével, hogy van az anyja. Kértem, hogy fogja meg a kutyákat, mert a házunk udvara tele van macskával. Ne parázzak már mindig, ezek a kutyák nem mennek el - jött a válasz. Két perc sem telt bele, egy macska rohant ki a lépcsőházból. A két kutya utána, egyenesen az úttestre. Cs. tele torokból üvöltött, de már hiába, csak a fékcsikorgást hallottuk. Szerencsére a kutyáknak nem lett bajuk, de megint veszekedtünk egymással egy sort, majd mondtam Cs.-nek, hogy bár hálás vagyok a segítségért, de inkább menjen, mert azonnal megfojtom, ha nem tűnik el. 

Ő röhögve felpakolta a bringára a kutyákat és elkerekezett. Hát így.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Miért?

 Én csak azt szeretném kérdezni az Élettől vagy tulajdonképpen már bárkitől, aki tudja a választ, hogy miért nem tudnak az emberek egyszerűe...