Ma 10 óra körül még nem voltam biztos abban, hogy a ma este nem a rendőrségi fogdában ér. Az történt, hogy főnökeim úgy döntöttek, csapatépítő programot kellene szervezni. Mivel közszolga cég vagyunk, nálunk nem úgy megy, mint egy multinál, hogy felhívunk egy rendezvényszervező céget, kifizetünk egy szép kerek összeget, aztán csak fikázzuk a programot. Nem, nekünk mindent magunknak kell megszervezni nulla forintból.
És mivel engem néhány napja kineveztek szakterületi vezetővé, arra gondoltak, hogy két csoportvezetőm segítségével meg is szervezhetném ötven ember csapatépítését. Mivel az egyik főnökünknek sikerült megszerezni egy szabadidőközpont kertjét néhány órára, úgy döntöttünk, hogy egy bográcsozás összehozná a gárdát. Na, így kezdődik egy napokig tartó őrület.
Ugyanis az emberek egyszerűen imádnak döntéseket hozni teljesen lényegtelen kérdésekről. Ezért aztán remekül lehet vitatkozni azon, hogy mi kerüljön a bográcsba. Pörkölt? Lecsó? Gulyás? Nagy meccsek árán eldöntöttük, lecsó lesz. Eddig azt hittem, a lecsó a világon a legegyszerűbb kaja. Hagyma, paradicsom, paprika, esetleg tojás, csókolom. Á, dehogy. Hiszen mára feltalálták a vegetáriánus-húsevő ellentétet. És persze mindkét tábornak a hülyeségig kell ragaszkodnia a saját elképzeléséhez.
Úgy indultunk, hogy egy közös bográcsban főzzük a lecsót, a húsevők sütnek hozzá kolbászt. De kiderült, hogy a húsevőknek kifordul a szájukból a lecsó, ha nem szalonnazsíron pirítjuk a hagymát, és a kolbász sem jó külön sütve. A vegákat pedig álmukban is kísérteni fogja a disznó szelleme, ha zsír éri a lecsójukat. Bónuszként előkerült egy kolléga, aki felhívta a figyelmemet, hogy ő laktózérzékeny, ezt vegyem figyelembe a főzésnél. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy anyám, jártál te már valaha a konyhában, hogy tejet keresel a lecsóban, de csak mosolyogva megnyugtattam, hogy külön figyelünk arra, hogy amint laktóz kerül a szabadidőközpont közelébe, azonnal lokalizáljuk és megsemmisítjük.
Ma reggel ott tartottam, hogy ha még egy valaki odaáll az íróasztalom mellé, és elkezdi taglalni, hogy neki milyen ételek okoznak csalánkiütést, hascsikarást vagy lelkifurdalást, akkor törni és zúzni kezdek. Csak a Tesco leárazása mentett meg a fogdától. Olyan olcsó volt ugyanis a bogrács, hogy tudtunk kettőt is venni, így elkülöníthettük a kétféle lecsót. Két bevásárlókocsit teletömtünk a hipermarketben, aztán megszálltuk a kertet.
Mondjuk az elején egy kicsit ott is feldühítettem magam, mert amíg mi vásároltunk, a többiek semmit nem csináltak. Hat sörpadból négy állt az árnyékban, kettő a napon. Amikor megérkeztem, azt láttam, hogy a négy padon egymáshoz préselődve ülnek, aki pedig nem fért oda, az álldogált az árnyékban. Megkérdeztem, hogy ugyan, miért nem teszik az árnyékba a maradék két padot is, kiderült, hogy nem jutott eszükbe. Még jó, hogy kreatív csapat vagyunk. De miután kiosztottam a feladatokat, a kollégák nagy része jó fej volt, sokan jöttek segíteni hagymát, paradicsomot, paprikát vágni, hihetetlenül jó lett mindkét lecsó.
Amikor pedig ott volt a csapat felépítve, és többen már vállalhatatlanra itták magukat, én szépen leléptem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése