Volt néhány kívánságom erre az évre, az egyik az, hogy jussak el Olaszországba. Ez már most teljesült is, úgyhogy csak így tovább!
Találtam egy jó buszos utat, és mivel a hugicám már nagyon régóta vágyik arra, hogy lássa a karnevált, elhívtam magammal. (Jó én is vágytam rá, hogy újra lássam, de mégis csak jobb fejnek tűnök, ha játszom az önfeláldozót.)
Szikrázóan sütött a nap, bejártuk a gyönyörű várost, fotózkodtunk a maskarásokkal.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, csak ketten voltunk, nem volt morgolódás, hogy miért kell megnézni minden egyes álarcot az árusnál, hol lehet végre kávét kapni, se nyavikolás, hogy fáradtvagyok, kérekfagyit, menjünkmár, üljünkle, vegyünkmégegykacatot.
Persze, mivel két éjszakát a buszon töltöttünk, most úgy érzem magam, mint akin átment néhányszor egy úthenger, de megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése