Értékek

Az egyik kollégámat ma elengedtem fél napra, hogy szervezhesse az esküvőjét. A másiknak megengedtem, hogy egy hét múlva munkaidőben menjen menyasszonyi ruhát próbálni. A harmadikkal ma fél óráig arról beszélgettem, milyen volt az eljegyzésük. Azt hiszem, főnökként minden tőlem telhetőt megteszek a hagyományos értékrend térnyerése érdekében.

Sokszor beszélgetünk bent mostanában családi témákról, és többeket sikerült meglepnem, amikor közöltem, hogy én nem ábrándultam ki a házasságból. Igaz, hogy Cs-vel már nem élünk együtt, de nem bántam meg, hogy a felesége lettem. Nálunk nem volt romantikus lánykérés. Mi két hét ismeretség után összeköltöztünk, pontosabban én hozzá meg az anyjához költöztem. Már nyolc éve együtt éltünk, amikor egy téli estén arról beszélgettünk, mennyire idióta mindkettőnk rokonsága. Szó szót követett, és rájöttünk, hogy mivel hivatalosan semmi közünk egymáshoz, ha valamelyikünk feldobja a tornacipőt, akkor az életben maradót kicsinálja a másikunk családja. Engem az anyja kitesz a lakásból, őt pedig az én családom kiteszi a telekről. Így jött az ötlet, hogy házasodjunk össze, hogy megvédjük egymást a hülye családtagoktól. Lehet, hogy nem volt gyémántgyűrű meg féltérdre ereszkedés, de szerintem ennél romantikusabb indok nem kell.

 

Nem tudom, hogy F-el összeházasodunk-e valaha, én még el sem váltam Cs-től, egyikünk sem szorgalmazza ezt, de én már csak maradok házasságpárti. (Egy ilyen ruha kedvéért azért vállalnék még egy esküvőt.)