Zenét hallgattam, csak úgy találomra keresgéltem a neten. Kispál számok is feljöttek. Az is, amit vagy ezerszer meghallgattunk Cs-vel az autóban, amikor mentünk a gyerek ballagására Pécsre. A szám felénél egyszer csak kibuggyantak a könnyeim, és bármennyire szerettem volna, nem tudtam visszatartani a zokogást.
Egyszerre rámtört, mi minden veszett oda. A nagy erdei túrák, a gyönyörű a lakás, a faház a telken, a szalonnasütés a csillagok alatt, autózás a Balaton-felvidéken. Négy éve nem vagyunk már együtt Cs-vel, több mint egy éve nem is lakunk már együtt, de úgy tűnik, még nem jutottam túl azon, hogy végképp elveszett, ami egyszer jó volt.
Tudom, most hálát kellene adnom a jó közös évekért. De most nem megy. Most csak az megy, hogy basszameg, basszameg, basszameg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése