2016. január 4., hétfő

Csendes esti havas

Egész nap azért szorítottam, hogy maradjon meg a hó. Alig vártam, hogy hazaérjek, és indulhassak sétálni a kutyával. 

Van a közelben egy kis utca, az esti hóesésben varázslatos. A régi házak között ketten vagyunk a bolyhossal, csend van, hallom, ahogy ropog a hó a talpam alatt. A fák árnyéka sötétlik a nagy fehérségben. Az ablakokban sárgák a fények. Ahogy lépegetek a hóban, távozik belőlem minden feszültség. 

Örülök, hogy nem olvadt el a hó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Miért?

 Én csak azt szeretném kérdezni az Élettől vagy tulajdonképpen már bárkitől, aki tudja a választ, hogy miért nem tudnak az emberek egyszerűe...