Napok óta terveztem, hogy valamelyik hídról megnézem a jégzajlást, de sehogy sem sikerült beszuszakolni a napomba. Ma este viszont leszálltam a villamosról a Margit szigetnél és átsétáltam Budára.
A hídfőnél kicsit kihajoltam a korláton, és néztem a sötétben a hatalmas jégtáblákat. Hátborzongató hangja volt, amikor egymáshoz surutolódtak. Ahogy a hömpölygő vízben a híd lábához ütődtek lent a mélyben, olyan érzés volt, mintha egy jégtörő hajón állnék, és én mennék felfelé, nem a táblák lefelé.
Hiába, a Jóistennél senki sem tud fenségesebb dolgokat alkotni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése