Én, mielőtt leültem ebédelni, elmentem a boltba, hazacipeltem a krumplit, a húst, a paradicsomot, a lilahagymát. Megpucoltam a krumlit, hasábra vágtam, klopffoltam a húst, paníroztam. Olajat öntöttem a serpenyőbe, kisütöttem a krumplit és a húst. Felcikkeztem a paradicsomot, apróra vágtam a lilahagymát, öntöttem rá ecetet, cukrot. Lepakoltam az asztalt, megterítettem. Bekiabáltam a szobába, hogy jöhet enni.
Ő, mielőtt leült ebédelni, nézte a tévét. Mikor kijött a konyhába, megkértem, hogy vegye ki a paradicsomsalátát a hűtőből, és szedjen belőle a kis tálkákba.
Ő erre: jó, persze, szedek, de miért kell nekem MINDIG MINDENBEN segíteni.
Ó, szingli horda, csatlakozhatnék?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Büszke
Szeretném itt megörökíteni azt, amire nagyon büszke vagyok, és szerintem akkor is megveregetem majd a vállamat, ha évek múlva benézek ide ...
-
Szeretném itt megörökíteni azt, amire nagyon büszke vagyok, és szerintem akkor is megveregetem majd a vállamat, ha évek múlva benézek ide ... -
Amikor végignézem a régebbi bejegyzéseket, olyan jó felidézni az emlékeket, rácsodálkozni, hogy jaj, ez vagy az milyen szép volt. Ezért elha... -
Az új évet tanulással kezdem, beiratkoztam egy kutyakozmetikus suliba. A képzést hagyjuk is, egyszerre kell tanulni az elméletet és teljesít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése