A Nemzeti Filharmonikusok koncertjén voltunk tegnap este. Nem nagyon volt hozzá kedvem, délután úgy éreztem, jobb lenne a tűz mellett ücsörögni egy nagy bögre forró teával, ehelyett neki kellett vágni a hideg éjszakának. Itt jegyzem meg, hogy a szépruhák mind hidegek, meg kellene fontolni a polárbéléses muszlin blúzt. Vagy a MÜPA adhatna pokrócokat, ahogy a kávézók.
Végül mégsem bántam meg, hogy elmentem, mert egy Jean-Efflam Bavouzet nevű zongorista is fellépett, aki olyan lendülettel, kedvvel, szeretettel játszott, amilyet én még sosem láttam. Érződött minden hangon, hogy ez az ember imádja, amit csinál, ez a hangulat magával ragadott, örülök, hogy ennek részese voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése