Idekeveredtem valahogyan, és jó érzés volt végignézni a régi fotókat, ezért úgy döntöttem, folytatom a blogot. Az a terv, hogy idővel feltöltöm majd a kimaradt időszakot is, legalább képekben és címszavakban összefoglalom, mi történt, bár van, amire legszívesebben nem is emlékeznék.
Persze fura éppen most megörökíteni az eseményeket, amikor nem történik az égvilágon semmi, csak kuksolok itthon, és várom, hogy elmúljon az, amiről senki nem tudja, hogy micsoda és mit akar, de amiről mindenki veszettül okosakat nyilatkozik, posztol, vartyog.
Persze fura éppen most megörökíteni az eseményeket, amikor nem történik az égvilágon semmi, csak kuksolok itthon, és várom, hogy elmúljon az, amiről senki nem tudja, hogy micsoda és mit akar, de amiről mindenki veszettül okosakat nyilatkozik, posztol, vartyog.
Még szerencse, hogy itt van a selyemkutya, aki a lábamon alszik, miközben írok, itt van a kismadár, aki torkaszakadtából énekel egész nap, és ömlik be a loggiámról a virágillat.
Nekem nem nagy veszteség, hogy nem találkozhatunk emberekkel, eddig sem voltam oda értük, nagy mennyiségben meg pláne nem.
Viccet félre, szeretem az embereket egyenként, jó beszélgetni barátokkal, sokszor még ismeretlenekkel is egy-egy tea mellett, de a mindennapi tuszkolódást, azt, amikor szökőárként egy helyre kezd zúdulni a tömeg, azt nem, mert valahogy nálunk az embereknek fogalmuk sincs arról, hogyan kellene tekintettel lenni másokra. Mintha ebben az országban mindenkit a farkasok neveltek volna. Nem tudnak úgy kiülni a vízpartra, de még a saját erkélyükre sem, hogy ne üvöltenének úgy, hogy még öt másik ember pihenését lehetetlenné tegyék. Nem tudom, hogy ezt utólag meg lehet-e tanítani, de szerintem jót tenne az össznépi hangulatnak.
Szia Lina,
VálaszTörlésSzívemből szóltál, hasonlóan élem meg én is ezt a mostani őrületet.
Nem igazán hiányzik a tömeg, a szardíniásdoboz feeling és az sem, hogy a szomszéd erkélyeken bulizzanak minden hétvégén. Mi airbnb lakásokkal vagyunk körülvéve, a koronapara előtt szinte alig aludtunk hétvégente, sőt, sokszor hétközben is ment a hangoskodás.
Gazdaságilag ugyan nem örülök a mostani helyzetnek, sajnos minket elég érzékenyen érintett, de az határozottan jólesik, hogy végre csend van van a házban és nyugalom.
A távolságtartás szokása megmaradhatna vírus nélkül is, soha nem értettem, miért kell az üzletekben egymás nyakában lógni. Egyébként sokan még most sem képesek normális távolságot tartani. A vírustól ugyan egyáltalán nem tartok, de annak eléggé örülnék, ha nem lihegnének vadidegenek a fülembe-nyakamba, miközben vásárolok/sorbaállok. 😁
Most találtam rá a blogodra Milonkán keresztül, ha nem bánod olvaslak ezentúl.
Örülök neked, köszönöm szépen, hogy jöttél.Szomorú, hogy ez lett itt az airbnb-ből.Mi Firenzében lábujjhegyen mentünk a lépcsőházban, nehogy negatív minősítést kapjunk, itt meg olyanok a turisták, mint az őrültek.A Király utcában dolgoztam, reggelente a gyomrom forgott...
Törlés