Persze, túl szép lenne, ha nyugiban telne egy karácsony. Mindig vannak okosok, akik azt mondják, hogy ez nem illik, mert igenis meg kell adni a módját az ünneplésnek, és igenis kell ajándék, és kell vendégség, mert anélkül nem az igazi. És ha visszakérdezek, hogy mi nem az igazi, a szopás?, akkor meg hüledeznek, hogy de hát én milyen vagyok.
És mivel nem akarom tovább feszíteni a húrt, nem kérdezem meg, hogy ugyan mi értelme egy szuperszar fotókból összeállított naptárt adni karácsonyra, amit a megajándékozott tuti, hogy nem rak ki a falára, és amire az ajándékozó annyi energiát szánt, hogy az utolsó oldalán még a számlát is rajta felejtette. Mert félek, hogy ha ezt megemlíteném, akkor megkérdezném, hogy mi értelme lenne egy egész délután ülni tíz olyan ember között, akiknek nincs egymás számára mondanivalójuk, és csak kényszeredetten pörgetik a hogytanulnakagyerekek/denehézapedagógusokélete/szörnyűezakormányazelőzősevoltjobb/fájaderekadmiértnemmészorvoshoz imamamalmot, és még annyi mindent megkérdeznék, amit jobb, ha nem kérdezek.
Így aztán csak annyit válaszolok, hogy nekem így jó. Végül is mindegy, hogyan csűrjük-csavarjuk, megúsztam a családot ezen az ünnepen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése