Végigolvastam az utolsó két bejegyzést, és kicsit lehangolódtam. Nem ilyen bús ám az életem. Ha erre az évre visszagondolok, az jut eszembe először, hogy ülök a fészekhintában, ölemben a kiscsajszival és két lökött törpekutyával, a térdemen egy nagy németjuhász nedves orra, mellettünk a gyűrűhintán pörög és magyaráz a nagylány, és közeledik a húgom egy nagy vájdling chipsszel meg vödörnyi szörppel. Nagyon sokat röhögtünk, a kislányt megtanítottam csirizni, a nagynak pedig megmutattam a Gerald Durrell könyveket.
A karanténok ellenére kicsiket nyaraltunk is, augusztusban voltunk Dörgicsén, egy gyönyörű présházban aludtunk a szőlőskertek közepén, csendben, nyugiban, és elektromos bringával járhattam körbe a Balaton-Felvidéket. Ettünk Vászolyon a Zománc Bisztróban, piacoztunk, fagyiztunk Füreden a rózsalugas mellett, vettem levendulát Tihanyban, felfedeztem Kővágóörs gyönyörű vörös kőből épült házait, és estére mindig úgy elfáradtam, hogy bezuhantam az ágyba.
Eljutottunk Óbányára is az ősz utolsó meleg hétvégéjén. Nem ismertem ezt a falut, de ezentúl biztosan visszamegyek párszor. Egy kicsike vályogházban aludtunk, ami régen szerintem nyári konyha vagy műhely lehetett. Kellemes volt az idő, hatalmas túrákat tettünk a környéken, minden kert roskadozott az őszirózsáktól, krizantémoktól, Találtam egy mini arborétumot a faluban, a házigazdákat órákig faggattam, melyik virág mit szeret, hogyan kell gondozni. A helyi étteremben volt rétes. Fedje jótékony homály, mennyit ettünk belőle...
A mini nyaralónak is nagyon örülök, belülről már kifestettük, fehér falak, fenyő bútorok, színes függönyök lesznek, virág alakú ikeás lámpákkal. Nomád élet lesz, kemping wc, kerti budi és lavór, de én nem bánom. Éppen ezt szeretem a telken, és ha nagyon elkoszolódnak a lányok, haza tudnak menni egy forró zuhanyra.
Az új munkahelyem is tetszik, bár az első héten gondolkodtam, hogy elmenekülök, de jók a visszajelzések, és a kollégáim tényleg aranyosak. Mondjuk ma fél napig a belépéshez szükséges papírokat töltögettem, nyomtattam, aláírtam, szkenneltem, belső postáztam, komolyan, szerintem a Pentagonnál sem kell ennyi dokumentum. De karácsony előtt a kollégákkal közösen kézműves üdvözlőkártyákat készítettünk az üzleti partnereknek, meg díszeket gyártottunk a benti fánkra, és akkor úgy éreztem, hogy nagyon jó helyre keveredtem.
És akkor még ott volt a karácsony, amiről külön írok egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése