2020. december 29., kedd

Az év vége

A kiskutyám halála óta nem akarom itthon tölteni a karácsonyt, és ezt F. is megérti, ezért mi tavaly elutaztunk Egerbe, egy szállodában voltunk az ünnepek alatt. Idén a járvány miatt ez meghiúsult, de egy barátunk szólt, hogy ők nem tudnak menni a nyaralójukba, viszont jó lenne ránézni a házra, befűteni, kiszellőztetni. Lecsaptunk a lehetőségre. 

A két ünnep között viszont dolgozom, így nem tudom meglátogatni a húgomékat, de mivel a két kislány  nagyon el volt szontyolodva, ezért kitaláltuk, hogy kicsit előre hozzuk a karácsonyt. Lementem hozzájuk adventkor, és közösen feldíszítettük a házukat. Építettünk kandallót kartondobozból, és mindent telepakoltunk girlandokkal, fényfüzérekkel. Úgy nézett ki a ház, hogy a Mikulás is sokkot kapott volna. Aztán kicsit visszatértem Budapestre, felvásároltam két Pepco és egy KIK árukészletét, és a karácsony előtti utolsó hétvégén még egyszer lementem hozzájuk. Ajándékoztunk, ettünk és ittunk, hóemberes, rénszarvasos, manós, családos filmeket néztünk. A kiscsajok persze örültek, kaptak egy potya karácsonyt. 

Én még kicsit dolgoztam, aztán 23-án felültünk a vonatra, és elmentünk a Bükkbe. Nem akartam vezetni, aludni szerettem volna út közben, ezért nem mentünk kocsival. Egy ottani barátunk bevásárolt nekünk, így tömött hűtő várt minket. Mivel a járvány miatt a helyi étterem nem lehetett nyitva, elengedték szabadságra az embereket, karácsonykor nem vállaltak házhoz szállítást. Így aztán főznöm kellett, de mivel F. csak a bonyolult kajákat szereti, ezért meg sem próbáltam lenyűgözni. A tepsibe bedobáltam krumplit, húst, hagymát, gombát, kolbászkarikákat, ütöttem rá tojást, be a sütőbe, aztán mindenki azt szedett magának, amit megkívánt. Lehet, hogy F. ettől nem volt elájulva, bár azt mondta, hogy de, nagyon is. Hát, egy nyaralóban kempingcuccokkal felszerelve azért ne várjunk csodát tőlem. Bejgliket az Auguszt cukrászdából vittünk, és főztem még vanília pudingot, amit poharakba rétegeztem piskótatallérral, tetejére kakaó, apróra vágott mogyoró, hmmm... A konyhatündérkedésen megspórolt időben pedig karácsonyi filmeket néztünk, játszottunk a kutyával és hallgattuk, hogyan pattog a tűz a kis kályhában. Majdnem sírtam, amikor haza kellett indulni...Pedig azért ne képzeljen senki ilyen kockás pizsamás idillt, F. kis területen azért néha tépi az idegeimet, mert pl. elkezdi bömböltetni az orgonamuzsikát teljes hangerőn, mintha nem látná, hogy olvasok éppen, vagy befekszik a nappaliban a  kanapéra darts-ot nézni, miközben én a konyhában suvickolok, és nekem is karácsony van, de ezek csak villanásnyi viták voltak, nem rontották el a hangulatot végképp.

Most pedig dolgozom, 31-én filmeket nézünk majd, január 1-jén pedig F. gyerekeivel ebédelünk, ők főznek, huhúúúú... Szombaton elutazom a húgomékhoz, a csajokkal is köszöntöm majd az új évet. Aztán belevágunk 2021-be, remélem gyorsan kapunk oltást, és vége lesz ennek a vergődésnek. Jó lenne végre hó, vagy befagyhatna a Balaton, hogy élvezhessük kicsit a telet, mielőtt jönne a tavasz. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Miért?

 Én csak azt szeretném kérdezni az Élettől vagy tulajdonképpen már bárkitől, aki tudja a választ, hogy miért nem tudnak az emberek egyszerűe...