A családunktól szokatlan módon, egészen jól sikerült az anyák napja.
Reggel sárgarigó hangjára ébredtem, nagyon szeretem a titokzatos, gyönyörű énekét. Korán keltünk a keresztlányommal, mert volt egy titkos projektünk, pólót kellett transzferálni a húgomnak anyák napjára. Mivel senki nem tudhatott róla, a padlásszobájában ügyködtünk, ott kellett vasalni a padlón. Volt is egy kisebb malőr, le kellett settenkednem a földszintre, minél csendesebben ki kellett mosnom a pólót, majd a tetőablakon lógattuk ki, hogy gyorsabban száradjon. Végül szép lett, de volt izgalom.
Ebéd után átbringáztunk anyuhoz, aki palacsintával várt minket. Örült nekünk nagyon, látszott rajta, hogy szinte kiugrik a bőréből. Persze nem is ő lett volna, ha nem kezdett volna sóhajtozni kicsit, hogy az öcsénk miért nem jött, de leállítottuk, nem tört ki ramazuri.
A késői vonattal jöttem haza, így volt még időnk kicsit heverészni a nappaliban, valami szürreális mesére kattantak rá a csajok, birkák a főszereplők, a történet nem jött át, de feltűnt, hogy kétpercenként böfög vagy fi...ööö...pukizik benne valamilyen állat. Elfáradtam, ahogy apukám mondta mindig, gyorsan alszom majd, hogy kipihenjem magam holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése