Rettentően nehéz most itt lenni a városban, amikor a telken minden tele van pitypanggal, százszorszéppel, tulipánnal és nárcisszal. Igaz, hogy a kisház egyelőre elég lepukkant, de nem érdekel, virágok között szeretnék csövezni. Nagyon szeretem látni, hogy kiviszek egy gyöszös kis virágot, és mire legközelebb megyek, kivirult, vigyorog az új helyén.
A home office miatt meg is tudtam volna oldani eddig, hogy lent maradok, de mindig úgy volt, hogy itt kell lennem, mert pár nap múlva költözünk az új irodánkba, most már tényleg csak pár nap, aztán még mindig csak ígérgetés van, hogy de már május 4-én aztán tényleg... Egyébként is furi egy munkahely ez, a főnökünk képtelen úgy ismertetni az elvárásait, hogy az megértsük, bármit csinálunk, az nem elég jó, mégis azt mondja, hogy tetszik neki, közben megcsináltatja mással. És így hetekkel később tudjuk meg, hogy tulajdonképpen feleslegesen dolgoztunk éjfélig meg hétvégén. Én múlt hétvégén pont ezért nem is voltam hajlandó online értekezleten bohóckodni, meg éjszakán át írni. Mondtam, hogy nincs nálam laptop, ami igaz is volt, telefonon pedig nem tudok 20 oldalt írni, majd hétfőn ezzel a feladattal kezdek. A többiek persze nekiálltak, jutalmuk az, hogy vagy leszarozták a munkájukat, vagy nem is kaptak még visszajelzést rá, miközben újra itt a hétvége.
Azért sajnálom, hogy ez így van, mert egyébként nagyon érdekel, amivel foglalkozunk, fejlődési lehetőséget is látok benne, a kollégák egy kivételével rendesek, a fizetés sem rossz, és az sem mellékes, hogy a Parlament közelében van az új irodánk. Már ezerszer elgondoltam, hogy reggel leszállok a Jászai Mari téren, és sétálok egyet, délután meg a Margit szigeten keresztül jövök haza. Persze, lehet, hogy így lesz, de a héten elég rossz érzésünk van a cég jövőjével kapcsolatban, meglátjuk.
Pedig éppen most akartam venni egy elektromos rollert, mert hétvégente akarunk F-el olyan túrákat, hogy ő elmegy bringával hajnalban a Balatonhoz, én meg egy reggeli vagy délelőtti vonattal leviszem a rollert és a kiskutyát, ott kalandozunk ketten, aztán találkozunk F-el, kicsit együtt is bringázunk-rollerezünk, eszünk valamit, aztán hazajövünk. Én azért nem a kemping bringámmal megyek, mert a kutyával együtt már nehéz lenne végigszenvedni az utazást. Szép tervek, de nem tudom, hogy most belevágjak-e egy 180 000 forintos kalandba, amikor a munkahelyem ilyen bizonytalan.
Mondjuk ezen a nyáron nem megyünk komolyabb nyaralásra, Olaszország, ahová vágynék, még rizikós szerintem, belföldön pedig olyan zsúfolt lesz minden, hogy én azt nem tartom pihenésnek, hogy a szálloda éttermében összeér a könyököm a másik asztalnál ülőével. Ehelyett a telken szeretnék sok időt tölteni, tennivaló is van ott elég, és azért jó lenne már pihenni is a kertben, madárcsicsergésre ébredni, olvasgatni a függőágyban, hülyéskedni a csajszikkal. Ha így nézzük, akkor a nyaraláson megspórolt pénzből vehetek rollert, de még gondolkodom ezen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése