A Húsvét vége húgoméknál nagyon jól telt, finomakat ettünk, kertészkedtünk. Mondjuk én kicsit türelmetlen voltam, és bár a télen rengeteg virágmagot összevásároltam, azért most, hogy szombaton megláttam a palántákat, azokból is bevásároltam. Árvácska, nefelejcs, mézike, büdöske jöttek velem. El is ültettem őket vasárnap, aztán egész éjszaka álmatlanul forgolódtam, mert azon aggódtam, hogy mi lesz velük az éjszakai fagyokban. Hát, a büdöskéket megviselte eléggé, a többin szerencsére nem nagyon látszott, remélem, megmenekültek.
Hétfőn aztán megkezdődött a szenvedésem. Már fejfájással ébredtem a front miatt, azt hittem, hogy egy tabletta elmulasztja. Hát, nem így történt, tompán éreztem a fejem, kedden pedig már annyira szarul voltam, hogy nem tudtam hazajönni, keresztlányom tetőtéri szobájában fetrengtem, miközben a család lábujjhegyen járt, hogy tudjak pihenni. Aludtam kora estig, akkor feljött a két kiscsaj, és ápoltak. A nagy mesélt, mesélt, videókat nézetett velem, a kicsi meg behordta az összes plüsst az ágyamba, hogy vigasztaljanak. Nagyon cukik voltak, bár úgy éreztem magam, mintha valami durva drogpartyn lennék pink polipok és szivárvány színű pónik között. Estére jobban lettem, megnéztük az Égigérő fű filmet, a lányok nagyon élvezték, mi a húgommal pedig nosztalgiáztunk, hogy nézd, kantáros nadrág, nézd, karéj lekváros kenyér, nézd, fodros bugyi! Olyan aranyos filmek voltak ezek, megbeszéltük, hogy megnézzük az összeset a Keménykalap és Krumpliorrtól kezdve a Szeleburdi családig.
Ma is kótyagos voltam még, de kicsit tudtam dolgozni, volt értekezletünk, ahol egész értelmes dolgokat mondtam, bár közben jégakkuval a halántékomon feküdtem az ágyon. Azért nehéz lesz visszarázódni a home office-ból az irodai létbe.
Az esti vonattal hazajöttem, rajtam kívül vagy öten voltak a szerelvényen. Amikor a Délinél leszálltam, szakadt a hó pár percig. Mire hazaértem villamossal, már nyoma sem volt, de azért a virágaimért még aggódom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése