Kisebb, nagyobb vagy egyenlő?

Nem akarok bocsánatot kérni azért, mert vannak önálló döntéseim. Pedig gyakran érzem úgy, hogy ezt várják tőlem. 

Mert van saját bankszámlám, mert engedély! nélkül veszek kertet magamnak. Mert amikor szerettem volna egy kutyát, akkor szereztem egyet, és eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem a zuramat, hogy megengedi-e. Mert amikor hasznosnak láttam elvégezni egy főiskolát, akkor beiratkoztam, és eszembe sem jutott megkérdezni a zuramat, hogy szabad-e. 

Nem igaz, hogy nem alkalmazkodom senkihez. Hatkor felkelek, hogy kétcentis kockákra vágjak egy kiló marhahúst, és gulyáslevest ehessen a család ebédre. Fülhallgatóval nézem a filmet, hogy a párom nyugodtan aludhasson. 

Az sem igaz, hogy nem tisztelem a férfiakat. Komolyan veszem a mondandójukat, tiszteletben tartom a céljaikat, támogatom az erőfeszítéseiket. De nem kérek engedélyt egyikőjüktől sem, ha szeretnék valamit. 

Nem mondom, hogy néha nem csábulok el, nem szeretnék hátra dőlni, és hagyni, hogy más döntse el helyettem, hogy mi legyen a program hétvégén, hogy honnan legyen pénz a villanyszámlára, melyik szerelő javítsa meg az autó riasztóját. De csak ideig-óráig vágyom erre, mert tudom, hogy nem viselem el, ha más dönt az életemről.

És ha mindezért egy férfi azt mondja, hogy kisebbrendűségi érzése van mellettem, akkor valószínűleg kisebb is.