Tudok palacsintát sütni! Ez csak azért nagy dolog, mert eddig azt hittem, hogy nem tudok. Anyukám utált sütni, gyerekkoromban ha háromszor rávette magát, akkor sokat mondok. A nagymamám nagyüzemben gyártotta, de sosem mutatta meg, hogyan készül, mindig kizavart minket a konyhából, mert félt, hogy felrobban a gázpalack. Így aztán úgy lettem felnőtt, hogy gőzöm sem volt, hogyan készül a palacsinta.
Amikor Cs-vel éltem, egyszer elkezdtem bekeverni a tésztát, de anyósom kikapta a kezemből a tálat, amikor kérdeztem, hogy szerinte jó-e a sűrűség, és ő fejezte be, aztán már ha csak szóba került a palacsinta, rohant a konyhába, nehogy én előbb érjek oda. F lányai palacsintaguruk, feldobva fordítják meg a tésztát, úgyhogy nem akartam velük versenyre kelni.
Ma viszont olyan sz.. hideg idő van, hogy kívántam valami finom meleg édességet. Mivel a szakadó esőben még ki sem lehet ülni a Római partra valamelyik büfébe, így nekiálltam én magam. Találtam a neten egy szuper receptet, és isteni ruganyos, finom palacsintákat sütöttem.
Most F is, én is kómában fekszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése