Körkép

Szeretem az e-könyveket, jó, hogy ha elutazom, egy egész könyvtárat magammal vihetek, és ha befejezem vagy éppen megunom, amit éppen olvasok, akkor kereshetek mást. Kiváló könnyedebb olvasmányokhoz. 

Az igazi kedvenceket azonban mindig megveszem nyomtatott formában. Mivel smucig vagyok, általában használtan vagy vásárokon negyedáron szerzem be ezeket a könyveket. 

Az egyik polcom a kommunikációs szakkönyvekkel van tele, előfordul, hogy egy-egy szakmai kérdés miatt érdemes visszamenni az alapokig, és átlapozni egyiket-másikat.

A másik fontos kupac a pszichológiai könyveké, az utóbbi időben főként a pozitív pszichológiával foglalkozó munkákat szedtem össze. Általában neten beleolvasok az újdonságokba, vagy a könyvkölcsönzőből elhozom, és ha tényleg olyan, amit érdemes később is elővenni, akkor megveszem.

Ott vannak még a régi-régi kedvenceim, amelyeket gyerekkorom óta minden évben újra és újra elolvasok: a Tüskevár, a Téli berek, Az elvarázsolt egérkisasszony, a Kincskereső kisködmön. Ide tartoznak a Bächer Iván és a Vámos Miklós könyvek, valamint a József Attila kötet. 

És ami már-már mániává nőtte ki magát, az a novelláskötet-gyűjtemény. Szinte az összes Körképet összeszedtem a 60-as évektől, aztán valahol a 2000-es évek közepén megszakadt a sor, nem találtam későbbi könyveket a megszokott helyeimen. Azért jók ezek, mert ha felütök egy-egy könyvet, rögtön abba az évbe repülhetek, amikor kiadták azt. Nagyon furcsa átélni, hogy mi foglalkoztatta az írókat akkor, amikor én első osztályos voltam, vagy még meg sem születtem. A későbbi novellákban pedig már vannak ismerős mozzanatok, újra lehet élni például a rendszerváltás éveit.

Tegnap nagy szerencse ért, mert belebotlottam egy olyan könyvesboltba, ahol fillérekért kínáltak új könyveket. Megláttam egy szerelmes ponyvát 300 forintért, gondoltam, ennyiért bőven megéri. És ahogy keresgéltem a polcokon, egyszer csak a kezembe akadt egy 2011-es Körkép. Mellette a 2012-es. Majd a 2013-as. és a 2014-es. Az újabbak 200, a két régebbi 99 forintért.

Olyan sebesen kapkodtam össze és fizettem ki a könyveket, mint aki attól fél, hogy valaki mindjárt közli vele, hogy bocs, tévedésről van szó. 

Most aztán itt sorakoznak az ágyam mellett, és hol az egyikből, hol a másikból olvasok egy-egy novellát. Komolyan, úgy érzem, mintha nyertem volna a tombolán!