Mindkettőnk munkahelye húzta az ívet, így összesen négy napra tudtunk elmenni Badacsonytomajba. Az égiek kárpótolni akartak minket, mert nagyon jó időnk volt, viszont ebben rajtunk kívül kevesen bíztak, így szinte üres volt a Balaton környéke, amit én nem bántam. Imádom az embereket, de azért jobb, ha ők itt vannak a fővárosban, én pedig kétszáz kilométerrel arrébb. Vittünk bicikliket, úgyhogy minden nap túráztunk. Ahogy megérkeztünk, átöltöztünk és tettünk egy kis kört: Badacsonytördemic, Nemesgulács, Káptalantóti, Kékkút, Salföld, Ábrahámhegy, és vissza Badacsonytomajra.
Tihany és Balatonfüred volt az úticél másnap. Hatvan kilométert tekertünk, én sokat káromkodtam, végül életben maradtam.
Eltekertünk a harmadik napon Badacsonytomajból Vonyarcvashegyre és vissza. Útba ejtettük nagy kedvencemet Szigligetet is.
A negyedik napon ismét egy rövid túra jött: feltekertünk Hegymagasra a lengyel kápolnához. Ez talán a legszebb vidék, megéri végigtolni a bringát a meredek emelkedőkön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése