Én arra emlékszem, gyerekkori karácsonyokból, hogy apu az összes szenteket felemlegette, amíg befaragta a fát, anyu meg kora reggeltől a konyhában szitkozódott, hogy neki húsgombócokat kell gyúrnia, mert "Apátok töltött káposztát akar karácsonyra." Nekünk már délután kettőkor el kellett kezdenünk a szaloncukor kötözését, hiszen öt kilónyit kellett felmadzagolnunk. És este, amikor legszívesebben jóllakottan feküdtem volna a karácsonyfa alatt és olvastam volna az ajándékba kapott könyvemet, fel kellett szedelőzködni és a hidegben elindulni valamelyik nagymamához, hogy nézzem az egy éve nem látott unokatesókat, akik ugyanúgy unják a családi bazájt, mint én.
Azért szeretek felnőtt lenni, mert már senki nem erőltetheti rám a plafonig érő karácsonyfát, az ötfogásos karácsonyi menüt, a véget nem érő rokonlátogatásokat. A karácsonyfát öt perc alatt díszítem fel, nem kell degeszre tömnöm magam, és egész karácsonykor nyugodtan heverészhetek a meleg takaró alatt a kanapén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése