A munkahelyemen földindulás van. A főnököm egyszer csak kirúgta maga alól a széket, és azt mondta, hihetetlenül élvez minden cégünknél töltött percet, de nem képes tovább elviselni ezt a fene nagy boldogságot, így aztán többé nem dolgozik itt. Mindezt évzárás és jövő évi üzleti tervezés kellős közepén. Szerda óta már be sem jár, neki már elkezdődött a karácsony. Neki most jó.
Nekem, akinek egész évben azt mondogatták, hogy ne szomorkodjon, hogy tavasszal és nyáron csak pár nap szabadságot tudott kivenni, mert majd decemberben elmehet, nekem most nem annyira jó. Ugyanis az év végi zárás és a jövő évi üzleti tervezés rám maradt. Egy nagy rakás elintézetlen üggyel egyetemben. Úgy terveztem, hogy ma lesz az utolsó munkanapom az évben, nyugodtan készülök a karácsonyra. Ehelyett még 23-án is dolgozom.
Azért mégis csak nagyon jó nekem, mert az utóbbi pár napban kiderült, hogy van néhány szuper munkatársam, akikre számíthatok. Többen visszajöttek a szabijukról, bébisintérre hagyták a gyereküket, hogy nekem segítsenek, és függőben lévő ügyek félbemaradt szerződéseit, elkallódott teljesítésigazolásait keressék, orbitális excell táblázatokba rendezgessenek tervezett bevételeket, kiadásokat.
Három nap alatt vagy tíz ügyet tettünk rendbe úgy, hogy nálunk is és a partnereknél is szabadságon van a gárda fele. Amikor ma este leadtuk az utolsó paksamétát is, és ballagtunk le a gazdasági osztályról porosan, hulla fáradtan, legszívesebben körbecsókoltam volna mindegyiküket. Remélem érzik, mennyire hálás vagyok nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése