Nem bírom magamban tartani, hogy milyen csoda ajándékot hozott nekem a Jézuska idén. Nem volt a kívánságlistámon, sosem vettem volna meg magamnak, nem is számítottam rá. Éppen ezért csodálatos.
Tulajdonképpen nem is én kaptam, hanem F. Az ő munkahelyén a tulajdonos minden évben meglepi a dolgozókat valamilyen értékes ajándékkal. Kaptak már szuper hátizsákot, túradzsekit, MP3 lejátszót. Idén ebook olvasót. Mivel F nem rajong az olvasásért, nekem adta. Kicsi, könnyű, gyönyörű.
Rejtő könyvet olvastam rajta először. F nevetve megjegyezte, hogy olyan vagyok most, mint egy gyerek, egész nap szólni sem lehet hozzám, a karácsonyi ajándékomat forgatom, ki- és bekapcsolom, olvasok, megszűnt számomra a világ. És tényleg így van.
Nagycsoportos óvodásként tanultam meg olvasni anyukámtól, és azonnal beszippantott a betűk világa. Ahogy kiszabadultam az iskolából, azonnal könyvet ragadtam. Mindegy volt, hogy mese, monda, indián történet, Tarzan vagy pöttyös könyv, minden jöhetett. Amikor elfogyott a gyerekszobai könyvespolc kínálata, akkor anyuék szobájából lopkodtam Szabó Magdákat, az Aranyecsetet, versesköteteket.
A volt anyósomnak is és Cs-nek is rengeteg könyve volt, aranybánya volt számomra a könyvespolcuk. Cs szenvedélyesen gyűjtötte is mindenhonnan az olvasnivalót, így az egész lakás, sőt még a telken a faház is tele volt ezekkel. Amikor elköltöztem onnan, otthagytam egy csomó bútort, használati tárgyat. Egyetlen dolgot hoztam el, ami nem volt az enyém: két novelláskötetet.
F is tudta, hogy szeretek olvasni, kaptam is tőle egy tabletet két évvel ezelőtt, rengeteg könyvvel. A kis gép azonban néhány hónapja elkezdett gyengélkedni, féltem, hogy felmondja a szolgálatot. De most itt ez a kicsi, könnyű, vékony olvasó, úgyhogy hódolhatok továbbra is a szenvedélyemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése