Szeretem a péntek délutánokat, az egész városnak különleges hangulata van ilyenkor, az emberek mint a vakációra engedett iskolások, vidámabbak, felszabadultabbak, látszik rajtuk, hogy örülnek, hogy maguk mögött hagyták a munkát, és kicsit lazíthatnak.
Ma összeszedtem a Vaterán vásárolt könyveimet, ezért a Déli pályaudvarhoz kellett mennem. Nagy volt ott a nyüzsgés, rengetegen jöttek-mentek gurulós bőröndökkel, nagy hátizsákokkal, engem is elkapott az utazási láz. Nem volt ott dolgom, de felmentem a vágányok szintjére, tök jó volt kicsit beleszagolni a levegőbe. Az sem zavart, hogy én végül csak villamossal utaztam.
Átvettem a könyveimet a XII. kerületben, sütött a nap, és egy kis utcában találtam egy fagyizót. Már sokszor hallottam, hogy a Fragola ilyen és olyan jó, de sosem botlottam még üzletükbe, és mivel édességben nem ismerek tréfát, általában csak indokolt esetben térek el a bevált helyeimtől. De gondoltam, ha már annyi várakozás, rimánkodás után végre előbújt a Nap, megünnepelem egy gombóc fagyival.
Karamellizált füge volt a neve. Anyám. Fügés, édes, füstös, kavargó, hihetetlen. Azt hiszem, az ízlelőbimbóim feljegyezték ezt a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése