Mondja már el nekem valaki, hogy aki utál vendégeket hívni, az minek hív vendégeket? Komolyan van bárki, aki elhiszi, hogy ha az ember elé odalöknek egy csomó ételt, és közben a fülébe nyervogják, hogy jaj, micsoda szenvedés volt előállítani kétféle levest, kétféle sültet, kétféle köretet és kétféle süteményt, az le tud nyelni akár csak egy falatot is jóízűen? Egyáltalán minek egy étkezésre minden fogásból kétféle?
Én nem indultam a Nagy Magyar Szuperháziasszony Versenyen, úgyhogy nem értem, mi szükség erre a mártírjátszmára. És nem is tudok részt venni benne. Amikor a háziasszony nem képes leülni az asztalhoz, hanem a konyhában melegíti a fogásokat, kinek uborkát, kinek céklát, kinek szörpöt, kinek vizet kínálgat, én képtelen vagyok a többiekhez hasonlóan hajtogatni, hogy jaj, mennyit dolgozhattál drágám, jaj, gondolom, reggel öt óta talpon vagy, hanem legszívesebben felrúgnám.
A hétvégén is voltunk egy ilyen vértanúnál vendégségben, és alig vártam, hogy átrágjuk magunkat a kétleveskétsültkétköretkétsütemény ebéden, és eljöhessek. Enni tudok itthon is, ha különlegességre vágyom, elmegyek étterembe. Vendégségben viszont a házigazdára vagyok kíváncsi. Szolgáljon fel inkább ropit, de lehessen vele beszélgetni, és ne azt kelljen hallgatnom, hogy ő mennyit szenvedett azért, hogy engem jóllakasson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése