Félelem

Kelenföldön a pályaudvaron azért nem volt minden jó tegnap. A pénztárnál menekültek próbáltak vonatjegyet venni, és a buszállomás mellett a füvön több sátor is fel volt verve, körülöttük férfiak, nők, gyerekek ültek a földön. Gondolom, abban reménykednek, hogy itt kevésbé vannak szem előtt, talán fel tudnak szállni egy vonatra. 

A fagyizónál előttünk állt három menekült srác, 25-30 közöttiek. Annyira elveszettek voltak, csak néhány szót beszéltek angolul, alig értették, hogy mennyit kell fizetniük, mennyi jár nekik vissza. Mintha magamat láttam volna, amikor nemrég Svájcban szerencsétlenkedtem. A különbség annyi, hogy engem várt itthon a lakásom, a kiskutyám, a családom. Őket meg mi várja? Lebombázott városok, felégetett romok?

Olvastam több helyen, hogy sokan félnek a menekültektől, és undorodnak tőlük. Nem tudom, biztos, hogy ahogy még a családom tagjai között is vannak rendesebb és rosszindulatúbb emberek, úgy a több ezer szíriai és afgán sem egyforma. De akik Kelenföldön voltak tegnap, azok nem voltak félelmetesek. Inkább rémültek, elcsigázottak. Ja, hogy büdösek? Ezt az vesse a szemükre, aki akkor is ibolyaillatú marad, ha hetekig csak hideg vízben tud mosakodni, és a ruháját is csak egy kerti csapnál tudja kiöblíteni. 

Én nem a menekültektől félek. Attól félek, hogy igaz az, amit magam körül látok. Hogy az általam eddig normálisnak, rendesnek tartott emberek fröcsögve szídják a földönfutóvá lett szerencsétleneket, akik nem akarják megvárni, hogy lefejezzék, élve elégessék őket vagy egyszerűen csak meghaljanak egy bombázásban. Attól félek, hogy ha az én hazámban baj történne, akkor a világon egyetlen ország sem lenne, amelyik segítene. Hogy még abban sem reménykedhet az ember, hogy ha menekülnie kellene, akkor lenne hová.

U.i.:
Az elmúlt két napban történtek megnyugtattak kicsit. Úgy tűnik, mégiscsak összefognak a nagyok, ha baj van. Nem értek egyet ugyan minden döntéssel, nem értem például, hogy miért kellett megint kapkodni, és ellenőrzés nélkül beengedni embereket Európa közepébe, elképzelni sem tudom, mihez kezd ennyi menekülttel Németország fél év múlva, de legalább észrevették az országok vezetői, hogy baj van. A Facebook-ra azért most néhány napig nem megyek. Hagyom, hogy kitombolja magát az ostobaság.