Ma ünnepeltük F ötvenedik születésnapját. Nagy bulit csaptunk, tizenkét vendég volt, tele volt az egész lakás. Egész héten minden nap este hétig dolgoztam, se takarítani, se bevásárolni nem volt időm. Így aztán tegnap este tizenegyig takarítottam, ma korán keltem, hogy a konyhát is rendbe hozzam. Szerencsére F gyerekei nagyon rendesek, a Középső csinált palacsintatortát, a Kicsi pedig hajlandó volt végigbumlizni a városon, hogy az apja Daubner pogácsát ehessen a szülinapján.
Mindezek ellenére ma tizenegy órakor úgy éreztem, elveszítettem a csatát, nem lesznek készen a saláták és nem lesz bepácolva a három kiló hús, mire megérkeznek a vendégek. És akkor sorra kerültem a hentesnél, és amikor kértem másfél kiló karajt és másfél kiló csirkemellet, és megkérdeztem, hogy esetleg kérhetem-e vékony szeletekben a karajt, a pasi rám kacsintott, és azt mondta: Magácska tőlem bármit kérhet, még a csirkemellet is felszeletelem. Így egyetlen szempillantás alatt nyertem egy órát, ráadásul megszabadultam az undorító hússzabdalástól. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a hentesnek. Nem fogadott el borravalót sem, azt mondta, majd vigyek neki egy sört. Viszek is, megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése