Tegye fel a kezét az, aki tudja, miért kell nyaralás közben célokat kitűzni és feladatokat teljesíteni. Nagyon jó volt F-el a Balatonnál is, a Mátrában is, egészen addig, amíg el nem kezdett hajtani valamiért.
Badacsonyban azzal dühített fel, hogy a 35 fokos melegben olyan tempót diktált, hogy majdnem kiszakadt a tüdőm. Aztán amikor megmondtam neki, hogy én azért jöttem, hogy csalinkázzak a bringaúton, nézelődjek, fotózgassak, nem azért, hogy megdöntsem a balatonkörbetekerés rekordját, és ha ez neki nem jó, akkor nyugodtan húzzon el 50 km/h-s sebességgel, visszavett a tempóból.
Két hét alatt azonban elfelejtette, hogy én nem a gyereke vagyok, akinek leüvölti a fejét, ha nem engedelmeskedik neki, így az első reggel, amikor éppen belekortyoltam volna a tejeskávémba, elkezdett sürgetni, hogy igyekezzek, mert negyed óra múlva indulnunk kell túrázni. Felvilágosítottam, hogy én nyaralok, nekem most három napig semmit sem "kell". Erre megsértődött, elkezdett duzzogni, csapkodni, de úgy döntöttem, nem hagyom magam terrorizálni. Fél óra izmozás után aztán ő is belátta, hogy nem lenne jó ötlet veszekedéssel elrontani ezt a pár nap szabadságot, és nem hajtott tovább.
Végül megegyeztünk, de azért ilyenkor sosem értem, hogy mi játszódik le benne. Miért akar valaki a szabadsága alatt ébresztőórára kelni, feladatokat teljesíteni? Valami gyerekkori sérülés? Vagy kapuzárási pánik? Vagy egyszerűen csak szét akarja cincálni az idegeimet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése