Reggelente látom a villamosról, hogy a Gellért-hegyen milyen gyönyörű a fák lombja, ezért már nagyon vágytam egy őszi erdei kirándulásra. Amikor pedig elkezdett dőlni rádióból, netről, hogy hétvégén szép idő lesz, azonnal szóltam F-nek, hogy közölje a kedves bringájával, hogy ezt a hétvégét nem vele, hanem velem tölti.
Ma reggel hatkor keltünk, elvonatoztunk Kismarosra, onnan pedig busszal Királyrétre majd mikrobusszal a Nagy-Hideg hegyre. Amikor reggel szólt az ébresztő, nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet volt a kirándulás, amikor pedig Királyréten dideregtem a ködben, már biztos voltam abban, hogy ez olyan hülye ötlet volt, hogy kizárt dolog, hogy én találtam ki. De Nagy Hideg-hegyen már sütött a nap, és ez a látvány tárult elém:
Igen, azok bizony mind hegyek. Aztán találtam ilyesmiket:
Amikor pedig feltámadt a szél, hullottak ránk a falevelek, mi pedig gázoltunk a bokáig érő avarban. Már szinte gusztustalanul szép volt.
Egyesek jó el is fáradtak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése