Hugicámék együtt élnek a párja 96 éves nagypapájával, akivel a keresztlányom nagy barátságban van, gyakran szoktak beszélgetni. Ma délután ültünk a konyhában, egyszer csak halljuk a nappaliból:
- Ettől az időtől nagyon fáradt vagyok, ha leülök, rögtön elalszom - mondta Papa.
- Hát papa, nagyon egyszerű, ne üljön le - jött a válasz a keresztlányomtól. - Jöjjön, lepakolok a szobabicikliről, tekerjen egy kicsit.
Papa egy szó nélkül ült a biciklire.
Mi pedig dőltünk a röhögéstől kint a konyhában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése