Az elmúlt hetekben össze-vissza utazgattam az országban autóbusszal. És nem csak gyorsjárattal, légkondis, plüssüléses új buszokkal, hanem falvak között is, rozoga csotrogányokkal, amelyekben a lábamra a fűtőtestből dőlt a forróság, a karomra meg az ablaknál dőlt a hideg. Nem volt előre megváltott helyjegy, az emberek egymást lökdösték a megállókban, hogy legyen ülőhelyük. Nagyon fura volt megtapasztalni, hogy Magyarországon mennyire nagy különbség van abban, ahogy élnek az emberek.
Én már évek óta főként Budapesten és környékén járok-kelek, a kollégáim, a barátaim mind itt élnek. A blogokat, amelyeket olvasok, szintén a fővárosban vagy környékén élő emberek írják. Így aztán mindig olyan panaszokat hallok, olvasok, hogy milyen rossz dugóban autózni, vagy hogy valamelyik Volvó buszon nem ment a légkondi, hogy a megállóig majdnem tíz percig kell gyalogolni. De attól már egészen elszoktam, hogy a faluban egyetlen helyen áll meg a busz, és már bőven selejtezésre érett, fekete füstöt okádó taliga küzd a kilométerekkel.
Azért az ember elég hamar hozzá tud szokni a jóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése