Én valamelyik előző életemben valószínűleg agyoncsaptam egy teherhordót, vagy nem tudom mi lehet, de ma megint úgy alakult, hogy négy műanyag széket cipeltem egy villamosmegállónyi hosszon.
A Jófogáson találtam négy új állapotban lévő műanyag széket fillérekért. Megbeszéltem a hölggyel, hogy ma este elmegyek értük. Gondoltam, hazaugrom, beülök a kocsiba és átmegyek hozzá. Igen, csakhogy miután ma munka után felültem a villamosra, telefonált a főnököm, hogy menjek vissza gyorsan, mert a jogi igazgatóság felébredt, és egy nagyon fontos szerződést most akarnak átnézni.
Így aztán egy órával később tudtam elindulni bentről, mint ahogy terveztem. Ráadásul a telefonom, vagy a netem, nem tudom, lebénult, és képtelen voltam felhívni az eladót, hogy késni fogok, ezért nem mertem hazamenni az autóért, hanem egyenesen odamentem. Negyed óra késéssel érkeztem meg, a hölgynek pedig el kellett mennie otthonról, és bár felajánlotta, hogy visszamehetek később, egyszerűbbnek találtam, ha hónom alá csapom a székeket és hazagyalogolok.
Szuper látvány lehettem, ahogy csiniruhában, csinitáskával, lakkozott körmökkel tipegek az úton és cipelek négy széket. Nem számít, ha minden kötél szakad, rakodómunkásnak még elmehetek, úgy érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése