Leírom ide emlékeztetőként az elmúlt hét történéseit, így ha esetleg valaha az életben még egyszer eszembe jutna, hogy közösen nyaraljak a hugomékkal, akkor csak idelapozok, és azonnal leteszek a tervemről.
Úgy kezdődött, hogy a barátnőm felajánlotta nekünk augusztus első felére a családi nyaralójukat a Balatonnál. F éppen Svájcban van, de mivel a hugomék egyáltalán nem tudnak idén nyaralni, gondoltam, elhívom őket. Mivel az egész házat megkaptuk, a sógorom 96 éves nagypapáját is el tudták hozni.
Még el sem indultunk, de már rojtosra szaggatták az idegeimet. Hétfőtől volt miénk a ház, már hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy én vonattal megyek, ők kocsival. Én múlt héten mindent kimostam, összepakoltam, megszerveztem, kiskutyát és autót elhelyeztem, vonatjegyet megvettem, péntekre útrakészen álltam. Erre jön a húgomtól az üzenet, hogy nem tudja mi lesz, de ők összevesztek, a sógorom nem akar jönni. Így ő és a gyerek sem tud. Becsületemre, nem küldtem el mindenkit a francba, mondtam, semmi gond, akkor pakoljanak össze, én visszakérem az autót, és megyek értük. Egész szombaton ment az elkudozás, baszakodás, mire a húgom este üzent, hogy kibékültek, pakolnak, jönnek.
Az eredeti terv az volt, amit vagy százszor átvettünk, és amire mindenki az mondta, hogy rendben, hogy megreggelizünk, a tesómék kimennek a strandra, én otthon maradok a papával, délután hazajönnek, estefelé együtt lemegyünk egy kicsit a strandra, aztán séta még a parton.
Ebből mi lett? Nonstop kínlódás. Mert nagyon messze van a part. Mert nincs szabadstrand, ahol a csónakot vízre lehet tenni. Mert drága a strandbelépő. Mert nagyon tűz a nap. Mert hideg van. Mert el kell menni Tihanyba. Mert el kell menni Veszprémbe.
Talán nem kell mondanom, hogy nem a gyerek nyüszögött, hanem a családfő. Aki előzetes bejelentés nélkül meghívta egy napra és egy éjszakára a barátját. Aki előzetes bejelentés nélkül odacsődítette egy másik haverját és a családját. És aki csütörtökön bejelentette, hogy hazamennek, mert szerinte a nagypapája nem érzi jól magát a nyaralóban. Az a papa, aki egész nap a teraszról nézte a Balatont, és sóhajtozott, hogy milyen gyönyörű itt.
Ami a legrosszabb, hogy a húgom képtelen volt leállítani ezt a cirkuszt, csak szopott gombóc fejjel topogott, és emelgette a karját, hogy hát mit csináljak vele, mindig ilyen. Tegnap aztán kicsit kieresztettem a sárkányt, és elmondtam a tesómnak és a párjának, hogy bocs, de ez egyrészt az én nyaralásom is, az évesz szabadságom negyedét áldoztam a bulira, másrészt, aki egy olyan nyaralóban, amelynek az erkélyéről látni a Balatont, tömött hűtő mellett képtelen jól érezni magát, az üljön le egy sarokba és haljon meg, mert az érdemtelen az életre.
A vége az lett, hogy a sógorom a papával hazament, mi meg hárman csajok maradtunk a nyaralóban. Igaz, hogy nincs autónk, így egy órát kell gyalogolni a partig, de nem érdekel. Este már láttunk hullócsillagot a teraszról, most reggel fújtunk szappanbuborékot. Úgyhogy végre nyaralunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése