Hosszú kihagyás után ma írtam a hálanaplómba, és az első, amivel kezdtem, az volt, hogy hálás vagyok, hogy ma már újra itt van a kiskutyám.
Annyira hihetetlenül jó, hogy itt kuporodik a lábamnál, a hátát nekiveti a bokámnak és hangosan horkol. Rengeteg szeretet és bizalom van benne. Akinek nincs állata, nem is tudhatja, mennyire jó érzés ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése