Még utazás előtt kedden meglátogatott F és kettesben bringáztunk egy kicsit. Én nem mertem nekivágni a vonatozásnak a saját bringámmal, féltem, hogy nem férek fel a vonatra, ezért béreltem egyet Almádiban. Meglepően jó járgányt fogtam ki, teleszkópos volt a kormánya és az üléscső is, úgyhogy a nem létező balatoni bringaút hepehupái nem rázták szét a sejhajom.
Almádiból indultunk, voltunk Füreden, Tihanyban, elkerekeztünk egészen Akaliig, ott vonatra szálltunk, én leszálltam Almádiban, F pedig továbbment Budapestre.
Csopak és Füred között van egy szuper hely, a Guruljon az élet. Igazából csak egy limonádéra akartam beugrani, és hogy vethessek egy pillantást a kerthelyiségre. Aztán F meglátta az étlapon a zsíros deszkát lila hagymával, én pedig a tiramisut. Így aztán egy órát ücsörögtünk az árnyékban és ettünk, ittunk.
Nagyon szeretem ezt a bringás pihenőt. A kis faépítményeket, a függőágyakat, a padot a körtefa alatt, a gyönyörű panorámát. Az is jópofa, ahogy a tulaj a kezedbe nyom egy cetlit meg egy tollat, hogy írd fel magad a rendelésed, és hogy ő és a felesége készíti el az ételeket is.
Füreden vagy negyed óráig élvezkedtem a rózsaillatban, a kikötőnél. Remélem, rövidesen nekem is lesz ilyen szép rózsaliget a kertemben. Tihanyban lefotóztuk a Jókait, és gyönyörködtünk a panorámában. Sajnos nagyon kicsi volt a bringa csomagtartója, így nem tudtam levendulapalántát venni, pedig csak 400 forint lett volna. Tihany másik felén jött a jó kis lejtő, ahol lehet száguldozni biciklivel, aztán következett az út leggyönyörűbb szakasza, végig balatoni kilátással.
45 kilométert tekertünk, tudom, ez nem hőstett, de nekem elég volt, Akaliban vöröslő fejjel estem be a vasútállomásra, és zöld jeges teát követeltem. Akkor úgy éreztem, hogy végem, de már este, amikor a teraszon feküdtem a nyugágyban, jó volt visszagondolni a kiruccanásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése