A bolyhos egész hétvégén nem tudott futkározni, mert végig szakadt az eső. A szobában ugyan huzogattunk kötelet, meg dobáltam neki kislabdát, dehát az nem az igazi. Vasárnap délután már föl és alá szaladgált az előszobában. Egészen későig vártam, hogy kicsit normálisabb idő legyen, és tudjunk labdázni. De hiába, csak szakadt az eső. Már besötétedett, amikor elindultunk sétálni.
Rajtam gumicsizma, a kezemben esernyő, a kutyán esőkabát. De a bolyhos már úgy húzott, hogy úgy döntöttem, kicsit futok vele. Megkapó látvány lehettem, hogy az üres utcákon a szakadó esőben kocogok gumicsizmában, esernyővel. Ha így folytatom, húsz év múlva úgy emlegetnek az utcában, mint a fura kutyás nőt... Bár lehet, hogy már most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése